Esztergomi szegénygondozás. Beszámoló az 1929-ik évről (1929)

— 9

hanem szeszes italok élvezésére fordítják, mások pedig élelmességük révén maguknak bizonyos jólétet szereznek, sőt tőkepénzt gyűjtenek, elvonván a közönség könyörületes adományait a teljesen földhöz ragad- taktól, a kiknek mindennapi kenyerük sincs meg, másrészt azoktól az úri osztályhoz tartozó szegényektől, akik otthon nyomorognak és szemérmetességükben inkább koplalnak, sőt éhen halnak, semhogy koldulni menjenek. Hát még azok a tehetetlen öregek és betegek, akik odúknak nevezhető lakásaikban elhagyottan és piszokban várják a könyörületes szivü szomszédok alamizsnáit. A társadalom e lecsúszottjainak már sem testi erejük, sem erkölcsi érzékük nincs, hogy önmagukat és otthonukat kellőképen gondozni tudnák.

A szegénységet és nyomort megfelelő mód és anyagi eszközök hiányában sem a hatóságok, sem az emberbaráti egyesületek megszüntetni nem képesek. A bajon csupán charitativ alapon, a szegénységet mindenben felkaroló, szanáló módon lehet segíteni.

Eger városában is a fentiekhez hasonló állapotok voltak, és ma a szegényügy ott teljesen rendezve van. P. Oslay Oswald ottani volt ferencrendi házfő- nöknek, most a kapisztránusok rendtartományi főnökének az érdeme, hogy ott a kérdést, a hatóság és közönség támogatása mellett, véglegesen megoldották. A hatóság az ő tekintélyével és erkölcsi súlyával, a közönség pedig az anyagiak hozzájárulásával támogatják Szent Ferenc 111. rendjének azon önfeláldozó tagjait, akik a város összes szegényeinek gondozását magukra vállalták. A rendszer ott nagyszerűen bevált; Egerben ma koldus, éhező, hajléktalan vagy ruhátlan ember nincsen.

Ezt a rendszert valósítottuk meg Esztergomban is.

P. Czirfusz Viktorin házfőnöknek, Szent Ferenc e hívséges követőjének az érdeme, hogy Esztergomban a legalsó nyomor, a koldulás megszűnt. De elismerés illeti dr- Antony Béla polgármestert is, aki