Esztergomi szegénygondozás. Beszámoló az 1929-ik évről (1929)
7 vecske mutatja az elért sikert. Ha azt'kutatjuk, hol van ezen kezdeményezésben a siker titka, azt találjuk, hogy a szegénygondozó III. rendi nővérek, az alamizsnagyűjtő hölgyek, a varrodában, betegápolásban ingyen dolgozó jó lelkek bámulatos hitében és áldozatkészségében, kiket egy eszme vezet: Isten iránti szeretetből segíteni a nyomorgókon. A szeretetnek morzsáiból így épülhetnek ki az emberiség siralomvölgyének rózsás ligetei, hol azután részesednek a szegények is az élet kellemes ajándékaiból, hol lehetnek ünnepnapjaik azoknak is, kiknek a mostoha sors csak munkát, vagy koldus tarisznyát juttatott. Ide vezet az a keresztény életszabály, mely nemcsak azt az elvet ismeri, hogy „kenyérrel él az ember“, mert ezzel úgyse lehet mindenkit kielégíteni, hanem beleállítja az embert az irgalmas szeretet légkörébe, mely enyhíti a testi nyomort és megmenti, felemeli a lelket A jóság, a szeretet megnemesíti a lelket. Már aranyszáju sz. János megállapítja : „Semmi se képes úgy leláncolni a sziveket, mint a jószívűség. A jóság még magát az Istent is lehozta az égből, mennyivel inkább emeli az embert az égbe!“ Azért igaza van az angol Fábernak : „Egyedül a jóakarat képes boldoggá tenni a világot. A jóakarat Istenhez hasonlóvá tesz bennünket. A legtöbb ember fejletlenül viszi magával a sírba nagy tehetségeit, mert egyszer se ragyogott reája a szeretet meleg, rügyfakasztó sugara. A szeretet oly régi, mint az emberiség és nem ismeri még, mi az a meghátrálás.“ Testvér! Az alamizsna morzsájára számos embertársad nyújtja feléd a kezét. Légy irgalmas szivű s míg időd van, téay jót. Szeresd, támogasd a sz. Antal szegény-akciót! P. Czirfusz Viktória O. Fr. M.
