Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

a programot nem hagyják jóvá. Ám a fenyegetésekből semmi nem teljesült. Annyi bizonyos, hogy a város lobogódíszben pompázott március 15-én. Az idő is igen kellemes volt, pedig szeszélyeskedésével az egyik ünneprontója szokott lenni e nagy napnak. Az utcák képe sokkal forgalmasabbnak ígérkezett, mint más hétköznapokon, az emberek feltűzték a nemzeti színek rózsáját, és mindenki érezte: ünnep van ma, nagy ünnep! A megemlékezés délelőtt 10 órakor vette kezdetét a belvárosi templomban, ahol Fehér Gyula császári és királyi udvari káplán, a szabad királyi város kegyúri templomának plébánosa tartott ünnepi szentmisét. Délután már 2 órakor hatalmas tömeg lepte el a Széchenyi teret. Felvonult a főgimnáziumi ifjúság, őket az érseki tanítóképző növendékei követték, majd a reáliskola tanulói következtek. Minden intézet a tanárok vezetése alatt jelent meg, de itt volt a párkányi tűzoltóegylet zenekara is. A városháza előtt gyülekeztek a városi tanács és a megyei tisztikar tagjai. Esztergom régi zászlaját Tátus János városi képviselő vitte. A menet, amely nőttön nőtt, végigvonult a város utcáin. A nagy napot méltó hangulatban ünnepelték a szentgyörgymezői honvédsírokhoz vonuló egykori hősök unokái. Az egyre szaporodó menetet nem zavarta meg semmi. A rendőrség ugyan kivonult, de inkább csak együtt ünnepelt a sokasággal. A rendet mindenki maga őrizte meg. Este Esztergom polgárai, mintegy kétszázan díszvacsorához ültek a Magyar Király Szálló ban. Itt avatták fel a híres serleget, amelyet Kossuth emlékének szenteltek azzal a szándékkal, hogy a jövőben minden március 15-én, az emlékezés záró aktusán, egy szónok azzal

77