Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
várnagy a pallost tartó hatalmas kart, a hatalom jelvényét, hirdetvén, hogy a szabad királyi városok pallosjoggal rendelkeznek. Ebből adódóan az elöljáró és a törvényszék élet és halál ura volt. Már maga a monumentálisjelenség érdeklődők százait vonzotta, akik természetesen a következő ítéletre, illetve ítélethirdetésre várakoztak. Az eljárás kezdetét a városháza tornyában elhelyezett harang jelezte. A formaságok és a tárgyalás bevégeztével a törvényszék nem vonult vissza, hanem általában haladéktalanul meghozta az ítéletet. Az elítéltet azután bevezették a térre és kalodába helyezték, nyilvánosan megseprűzték, illetve egyházkövetés esetén a templom lépcsőjére ültették, fejébe toll vagy szalmakoszorút húztak. Az ilyen bűnöst bárkinek joga volt megköpdösni. Rosszabb esetben, mint az említett boszorkánypereknél, az elítéltet nyilvánosan máglyán megégették, vagy a piacon emelvényt ácsoltak és nagy tömeg jelenlétében előbb kerékbe törte vagy csonkította, majd lefejezte a bakó. Az akasztás a város külső részén, rendszerint egy e célra választott „akasztó dombon" történt. „Boszorkányok pedig nincsenek..." deklarálta egykor Könyves Kálmán. Gazemberek, bűnözők ma is léteznek, de hogy boszorkányok voltak-e, (vannak-e) azt valószínűleg csak az Isten tudja. Jómagam a bölcs uralkodóval egyetemben vallom, hogy nincsenek. 75