Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

összecsapta a kezeit, hogy miképpen is lehet ilyesmiket egyáltalán kitalálni vagy elhinni. Ezek között szerepelt az is, hogy a ház lakói magát Mátéffy plébánost kérték fel, űzné ki a házból a rontó szellemeket. Állítólag a plébános úr megérkeztekor a gyertyák illedelmesen meghajoltak előtte, a tömjénező pedig megrepedt. Természetesen egy szó sem volt igaz az egészből. Igaz ugyan, hogy Mátéffy Viktor aznap járt a környéken, de még csak be sem hívták a házba, hiszen nem is azért ment arra, csupán a szemben épülő legényegylet építési munkálatait szándékozott megtekinteni.

Mindenesetre a helybéli államrendőrség detektív- jei délelőtt 10 órakor megjelentek a ház előtt, hogy a már valóban életveszélyessé duzzadó és tolongó kíváncsiakat szétoszlassák. Azt mindenesetre sikerült minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a befőttek csak akkor potyogtak le a polcokról, amikor épp senki nem nézett oda, és a már említett Tóth Rózsika „véletlenül" épp a helyiségben tartózkodott. Rózsikét végül délután Scheiber Győző orvos is megvizsgálta és megállapította, hogy semmiféle hipnózis állapotában nincsen a fiatal lány.

Esztergom lakói mindenesetre rövidesen két pártra szakadtak. Még úgynevezett szavahihető, komoly emberek is akadtak, akik bedőltek a tömeghisztériának. Amint az egyik helyi újság is rámutatott: „Mi a szellemekről, akik alatt a közfelfogás általában az elhunytak lelkeit érti, támaszkodva az egyház tanítására, sokkal emelkedettebb nézeteket vallunk, mintsem elhigyjük, hogy elhunytaink bennünket oktalanul halálra rémisztgessenek." Tóth Rózsika azután később

58