Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

li közvéleményt is mélységesen fölháborította, hogy Pleva úr, élve a gazdagságából adódó minden privilégiumával, egy barátja tanácsára megyei bizottsági és helyi képviselő-testületi taggá választatta magát.

„Szép viszonyok lehetnek Esztergomban, ha ilyen urak intézik a közügyeket" - zengte az országos sajtó. Mindenki úgy vélte, hogy ez egyszerűen arculcsapása a városnak, hiszen aki tudja, hogy Pleva Ferenc milyen „törvényhatósági tag" és milyen „képviselő", az vélhetően nem nagyon honorálja ebbéli címeit. Hiszen csak kellő vagyon szükségeltetett hozzá, ami után komoly adót fizetett, így nem volt mit tenni, föl kellett venni az említett testületekbe. Egykor így mentek a dolgok. Az igazsághoz mindazonáltal hozzátartozik, hogy végül nem vették föl a városi képviselők sorába és a közgyűlésekre sem kapott egyetlen egy meghívót sem, de Pleva fellebbezett és végül ítéletben mondták ki, hogy a törvény szerint joga van mindkét testületben részt venni, hiszen e jogától csak az fosztható meg, aki csőd alatt áll vagy nyereségvágyból elkövetett cselekményért büntetve volt. Márpedig a felperes „mestersége" törvény szerinti „iparágnak" minősült. Micsoda törvények, micsoda világ!

Később azonban a fővárosban leánykereskedésért elzárásra és pénzbüntetésre ítélték, ám jellemző, hogy az úr semmiféle megbánást nem tanúsított. Jól jelzi ezt, hogy amikor valaki kiszabadított fogságából egy lányt, Pleva Ferenc azt üzente az illetőnek: „Nem félek az Istentől, hogy nekem ily nagy kárt okozott. Én tartom fenn Esztergomban a tiszta erkölcsöt!"

Mindenesetre az erkölcsök ilyetén fönntartása a „műintézmény" 1920. április 1-én történt bezárásá55