Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

A várba egyedül és vezető nélkül akarék felmenni; de Profs. Felix úr egyik szeretetreméltó tagja a benedictinusok esztergomi házának, nem gondola ellenkezésemmel és mivel attól tartók, hogy magyarázásai a tárgyak rám hatását meg fogják zavarni vagy gyengíteni, fogadást teve, hogy néma vezetőm lesz. Most köszönöm, hogy makacsságomat meggyőzte, s óhajtom, hogy mindig oly értelmes vezetőm legyen. Nem láttam volna mind, amit láttam, vagy nagy idővesztéssel. Ismertem Esztergom fekvését, ismertem rajzolatokból a mi itt készül s tudtam, mily rettentő nagyságú munka; de a valóság felülmúlta minden nagy képzeleteimet. A már felálló kanonoki lakások két sora közt egy széles és magas domb álla. [...]

A régiek hegyeken nyújtották be áldozatjaikat Istennek és isteneiknek; úgy hitték, hogy úgy közelebb állanak hozzájuk! A józan hideg ész mondhatja a mit akar; mig emberek vagyunk, nemcsak a józan, hideg ész hat reánk. [...]

Én részemről vallást teszek, hogy midőn a bazilikát e magasságban látám magam előtt, a Sión emlékezete fogott el s a capitoliumi Jupiter temploma s az athéni Pallas Parthenona. [...]

Végre a basilikát menénk látni.

Külső fala annak faragott kövekből áll. [...] A templom testének fala, mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, mely temérdek nagyság! A nézőt elfogja kicsinységének érzése, de el egyszersmind nagyságának érzése is s örvend ennek. Tíz év

51