Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
zott, amikor a parancsára elővezetett lovak egyike megbokrosodván éppen feléje tartott. A megrémült közönség visszafojtott lélegzettel figyelte a kínos jelenetet, de Rudolf főherceg hátra nézve látta, hogy mi történik és gyakorlott mozdulattal kitért az állat elől. Végül a trónörökös Grivicic ezredes lovára ült, mire megkezdődtek a nagyobb szabású századgyakorlatok, melynek mintegy negyedfélóra múlván, igen nagy megelégedésének hangot adva maga Rudolf vetett véget. A szemle után a trónörökös őeminenciájához, a hercegprímáshoz hajtatott, majd a tisztikarral ebédelt, ahol számára külön bort szolgáltak föl a primacia pincészetéből. Délután három órakor hajtatott ismét a pályaházra, hogy folytassa útját, miközben a főhadsegéd gondosan magához vette azokat a kérvényeket, melyeket néhány magányos öregasszony hajított Rudolf kocsija elé. Őfensége esztergomi tartózkodása során nem csak megnyerő modorával tett mindenkire mély benyomást, különösen imponáló volt, hogy mindvégig hibátlanul, magyar nyelven beszélt. A korabeli sajtó azután még hosszan foglalkozott Rudolf személyével. Megemlékeztek tanárairól, szerelmi életéről, házasságáról, sőt még munkaszeretetéről is, hangsúlyozva, hogy amilyen mesésen gondtalannak képzeli el a trón magasságát az egyszerű ember, annyira roskadozik az gyakorta a gond és a munka terhe alatt. Ám a trónörökös nem csak Esztergomot nyűgözte le. Hasonlóan feledhetetlen volt a magyarok számára, amikor még 1885. május 1-jén személyesen nyitotta meg az országos kiállítást, melyen mély barátságot kötött a magyar arisztokrácia 47
