Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Balassa Bálint sokakkal egyetemben Báthory fogságába került. Igaz, a fejedelem mint vendéggel bánt vele, s Balassa megismerkedhetett az erdélyi udvar humanista műveltségével, sőt olyan szoros barátság alakult ki közöttük, hogy amikor Báthoryt lengyel királlyá választották, a költő is vele tartott. Ez azonban csak fokozta az udvar ellenérzéseit, hiszen Báthory fel akarta szabadítani Magyarországot a Habsburg-ura- lom alól, így a lengyel király szolgálata az udvar szemében egyet jelentett a felségárulással. Hogy tisztázza magát, 1577-ben hazatért és csatlakozott Rudolf császár hadaihoz, derekasan harcolva a török ellen, különösen Egernél.

1584-ben, harminchárom esztendős korában házasságot kötött egyik közeli rokona, Dobó István leányával, Krisztinával. Ekkor vérfertőzéssel vádolták meg, mígnem ötesztendei keserű üldöztetés után végül bujdosásra adta magát, bár ezt sokak szerint nem jószántából tette. Járt Lengyelországban és Angliában, miközben utolérte az a vád is, hogy fiával együtt török hitre tért volna, holott ebből egy szó sem volt igaz. Végül 1594-ben tért újra haza és Pálffy Miklós vezérlete alatt Esztergom ostromára indult. Az ostrom előtt meggyónt Dobokai Sándor jezsuita szerzetesnek, majd belevetette magát a küzdelembe, amelynek során egy ágyúgolyó mindkét lábát szétroncsolta. Érezve közeli halálát, ismét Dobokait hívatta, és amint Kőrösy László írja, utolsó kívánsága az volt, hogy a páter készítse őt elő az utolsó útra. Gyónása közben amputálták mindkét lábát. Végső óhaja az volt, hogy Dobó Krisztinától született fiát, akit mindvégig törvénytelennek nyilvánítottak, Dobokai vegye párt44