Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Esztergom vértanúja

Nem szükséges különösebb irodalmi műveltséggel rendelkeznie bárkinek ahhoz, hogy tudja, ki is volt az a hányatott sorsú magyar főúr, akinek a nevéhez fűződik a hazai reneszánsz költészet megteremtése. Természetesen Balassa Bálint. Az ő költészetével zárul a magyar irodalom gyermekkora. Vele lép be a magyar nyelv a klasszikus irodalmat hordozó nyelvek sorába. Bármely középiskolásnak illik tudnia, mi is az a Balassi-strófa, a végvári költészet vagy a bontakozó magyar nyelvű szerelmi líra, ám a kor legjelentősebb költőjének kalandos életútja már kevésbé ismert. Míg nevelője, a polgári származású Bornemissza Péter megzendítette a magyar versírás nyitányát, tanítványa, a főúr, megalkotta dicsőséges történetének első felvonását.

1554. október 20-án született Zólyom várában. Gondtalan gyermekéveit Liptóújváron, Besztercebányán és Nürnbergben töltötte. A kor szellemének megfelelően szigorú katonai nevelésben részesült, miközben fejedelmi és főúri udvarokban apródoskodott. Eredeti magyar toborzó táncával gyönyörködtette az udvart és csapta a szelet a szépasszonyoknak, de első irodalmi kísérletével, egy németből fordított elmélkedéssel is nagy feltűnést keltett. Ám mindez 1569-ben egy csapásra bevégeztetett, amikor apját, Balassa Jánost, Zólyom kapitányát, Gyarmat és Kékkő urát,

42