Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

vet azzal, hogy nélkülöznöm kell legkedvesebb gyermekeimet. Ezért ma nem érdemelsz semmiféle kegyelmet. Minthogy pedig Krisztusomért kész vagyok akár ma is meghalni, megjósolom neked, mi vár rád: a harmadik évben bosszuló kard támad ellened, mely az esküszegés csalárdságával szerzett uralmat elveszi tőled, és életedet is." Gellért ezzel megnyitotta a magyar püspökök azon sorát, akik a hatalommal is szem- beszállva védelmezték az igaz értékeket.

Aba, a jóslat szerint bekövetkezett halála után Orseoló Péter király visszatért. Uralma ellen 1046- ban a Tiszántúlon újabb lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat, az Árpádok nemzetségéből származó Andrást, Bélát és Leventét.

Egyik este Diósd községben vacsora után megjövendölte püspöktársainak, hogy az volt az utolsó együtt elköltött vacsorájuk. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina templomban, ahol szintén megjövendölte vértanúságukat, és azt is, hogy társuk, Beneta püspök nem fog részesülni ebben a dicsőségében. Még aznap a Buda felé tartó püspököket egy lázadó pogány csapat elfogta a pesti rév közelében, s egy kivételével megölték őket. Gellértet taligára tették, fölvitték a Kelen-hegyre, letaszították, majd „mellét dárdával átütötték; ezután

36