Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

hercege, II. Boleszláv kegyetlenül meggyilkoltatta. Látva, hogy a családja nyújtotta támogatás semmivé lett, s nemzetségének esküdt ellensége került hatalomra, az eredményes munkát teljesen reménytelennek tartotta. Úgy érezte, hogy a Prágába vezető út lezárult előtte.

Prága helyett tehát Lengyelországba ment, és megalapította Meseritz kolostorát. Chrobry Boleszláv fejedelem támogatta, hogy továbbutazhassék az északon élő balti törzsekhez (Pruzzi, Prussen, később Preussen, vagyis poroszok), akik még nem kerültek érintkezésbe a civilizált világgal, és keresztény értelemben pogányság, erkölcsi elvadultság uralkodott közöttük. Adalbert 996-997 telén térített közöttük, de munkájának leküzdhetetlen akadályai miatt úgy döntött, hogy társaival együtt elhagyja a terméketlen ugart, és a litvánokhoz megy misszionálni. Ám mielőtt még elindulhatott volna, 997-ben a pogányok meggyilkolták.

Április 23-án halt vértanúhalált Krisztusért a Nagat és az elbingi Weichsel közti Tentikkennél. Itt nyerte el ez a valóban szent élet a koronáját, a nagy célt, amely után ő is, mint minden tökéletességre törekvő keresztény, annyira vágyott: a vértanúságot. A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa.

Sokan elzarándokoltak csodatévő sírjához, többek között barátja, III. Ottó császár is. A császár, élve az alkalommal, Gnieznót a szent iránti tiszteletből érsekséggé avatta. És ami életében nem adatott meg Adal- bertnek, hogy Prágában otthont és békés nyugalmat

23