Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

történész, a Prokopp család, Váczy Hübschl Antal építészmérnök, a Háromszerecsen-ház tervezője, illetve Martsa Alajos, kivétel nélkül nagyszerű, a korszak visz- szásságainak a maguk módján ellenálló esztergomiak. Az említett esztendőben Zolnayt néhány hétre még be is börtönözték, míg végül bűncselekmény hiányában szabadon engedték, ám számos állásából is elbocsátották, megkezdett munkái folytatásától eltiltották.

1959. augusztus 26-án végül Budapestről Esztergomba utazva Wertheimer Klára, aki egykor Bajor Gizivel együtt festők és szobrászok lelkes patró- nája, kitűnő művészettörténész volt, nos, ő szólította meg Zolnay Lászlót és hívta fel a figyelmét a reggeli lapokra, amelyek arról tudósítottak, hogy megtalálták a Ducaccio-féle, Esztergomból két évvel korábban ellopott képet, a tolvajt pedig elfogták. Az Ézsaiás-kép eltulajdonítója nem más volt, mint Soós Lajos operaházi kardalos. A tárgyalásra 1960-ban került sor. A tolvajra nyolc és fél évi börtönbüntetést szabott ki a bíróság. Zolnay Lászlót azonban soha nem rehabilitálták hivatalosan, sőt a Szépművészeti Múzeum épületében székelő Művészettörténeti Dokumentációs Központba is csak csökkentett fizetéssel vették föl.

így végződtek hát a neves régész, művészettörténész esztendőkre nyúló hányattatásai. Ám amint Hírünk és hamvunk című könyvében írja, „maga a város feledhetetlen gyűjteményei, tájának varázsa annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy 1975-ben, amikor egy könyvemből kis pénzhez jutottam, megvettem az esztergomi határban Komán Béla fárikúti tanyájának présházát, egy nagy telekkel. így azután maradtam - lélekben - cívis Strigoniensis".

128