Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

a latin Strigonium átváltozása még akkor is, ha számos szláv nyelvész - Kőrösy László szerint - némi eltorzított etimológiával a város nevét egyenesen szláv eredetűnek tartja, annak ellenére, hogy ez a feltételezés minden alapot nélkülöz. Ami feltétlenül bizonyítható, arról a kő- és bronzkori régészeti leletek mesélnek a maguk néma sokszínűségével, igazolva, hogy a város helyén már a praehistorikus időkben emberek laktak, de följegyzett adataink még a rómaiak ittlétéről is meglehetősen szűkszavúak. Kivételt talán Marcus Aurélius, a legendás filozófus császár följegyzései jelentenek.

Esztergom igazán beszédes históriája a magyarok történetével veszi kezdetét. Amit biztosan tudunk, hogy a honfoglalást követően Géza nagyfejedelem már itt tartózkodott legszívesebben, a város az ő or- száglása idején kezdett gyarapodni. Fia, Szent István is az itt épített castrumot, vagyis erődítményt és a hozzá tartozó területet tekintette székhelyének, innét alapította meg az európai Magyarországot a szomszéd nemzeteknek a magyarokéval vegyített műveltsége meghonosításával és a kereszténységnek a nép jövőjét és fennmaradását biztosító diadalával. Ő maga Szent Adalbert által nyerte el a keresztséget szintén itt, Esztergomban. Nem véletlen, hogy az ország első templomát, a minden egyházak közül a legkülönbet is itt emeltette, és az időközben vértanúhalált szenvedett Adalbert prágai érsek nevére szenteltette. így lett a tíz püspökség közül az érseki rangot kapott esztergomi az első, főpásztora pedig a mindenkori magyar egyház feje.

125