Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

mindenesetre bizonyos, hogy 1892-ben Vaszary Kolos hercegprímás párbajozás miatt bocsátotta el állásából egy tisztviselőjét, határozottan fölemelve a hangját e „barbár" szokás ellen. Ugyanebben az esztendőben értesülhettek az Esztergom és Vidéke olvasói arról, hogy „az egész világon nem párbajoznak annyit az emberek, mint Magyarországon", ráadásul a legtöbb párbajnak nem is mindig valamiféle becsületsértés volt az oka, sokkal inkább a hiúság, vagy még gyakrabban a divat. 1901-ben azután tiltó mozgalom indult az országban a hadügyminiszter kezdeményezésére. Ennek ellenére, amikor 1903-ban párbajellenes liga alakult hazánkban, az Esztergom és Vidéke egyik toll- forgatója sietett megnyugtatni városunk lakóit, hogy a liga nem a cívis városban, hanem Szombathelyen bontott zászlót.

Ugyanebben az évben az Országos Orvos Szövetség esztergomi fiókjának orvosai mégis elhatárolták magukat a párbajokban történő közreműködéstől. Hogy mindez nem volt még elegendő a párviadalok megszűntéhez, arról tanúskodik Reviczky Aladár 1920 áprilisában, szintén a városi lapban megjelent írása, melyben ellenérzésének és tiltakozásának ad hangot a párbaj intézményét illetően.

„Teljesen felesleges bizonyítanom - írja hogy mennyire ellenkezik ez az isteni és emberi törvényekkel [...] mennyi boldogságot tép össze, mennyire van bazirozva az a vak szerencsére és véletlenre, mily barbár a maga valóságában, céljában, eszközeiben, eredményeiben és mennyire méltatlan egy magas kultúrájú társain