Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
déke december 13-i számában beszámolt az esetről, a jólelkű úrnő azonnal írt bátyjának, az érseknek, „s részvétre gerjesztő vonásokkal ecsetelte a bajba jutott főhadnagy szomorú helyzetét. A kalocsai érsek az ő testvére meleghangú levelére azonnal azt válaszolta, hogy hajlandó az ezerszáznyolczvan forintot a főhadnagy megmentésére megküldeni, ha az illető összeg - csakugyan elveszett." Erre azonban már nem került sor, mert Watzek időközben jelentette ezredesének az élelmezési pénzek közül rábízott összeg elvesztését. Az ezredes haladéktalanul vizsgálatot rendelt el, a főhadnagyot pedig a kenderföldi hivatal egyik szobájába záratta. Attól kezdve a vizsgálat befejeztéig a bejárati ajtó és a kenderföldre néző ablak előtt állhatatosan egy-egy szuronyos őr teljesített szolgálatot. Igaz ugyan, hogy a történet hitelességét jobbára mindenki kétségbe vonta, a tisztesség kedvéért a városi rendőrség még aznap kidoboltatta, hogy a „becsületes megtalálót" szívesen látják, ám ilyen ember nem akadt Esztergomban. A teljes katonai szigorral folyó vizsgálat résztvevői eleve kételkedtek abban, hogy a pénz az utcán veszett volna el, annak felkutatásán túl tehát mindenekelőtt Watzek főhadnagy összeköttetéseinek, előéletének és levelezéseinek igyekeztek utánanézni. Amint arra rövidesen fény derült, a főhadnagy egyéb manipulációi szinte még terhelőbbek, mint a szóban forgó összeg eltűnése. Kiderült ugyanis, hogy Watzek már hosszabb ideje megrendelései kiegyenlítéseként nagyobb tételekben kapott kávét és egyéb fogyasztási cikkeket Triesztből, hiszen az esztergomi ezredhez kerülése előtt az ottani 107