Esztergomi naptár Esztergom város és vármegye teljes névtárával az 1894-ik évre (1894)

/

I

__mi elvudt, 'vissza nem jó'

v

eled, ó-esztendő! Itt az uj, az aranyos, Aranyból lesz már a pénzünk. Megbukott a papiros !

Itt lesz a boldogság hona, Minden zsebben lesz «korona», yírf)'5 Isten, hogy sok legyen ! És az 11 j pénz az újéi’ben

Kit-kit boldoggá tegyen.

Jusson kinek-kinek bőven Aranyos ujesztendőnkben Koronákból sok ezer !

Majd csak gyógyít, ha baj lesz is Sok, sok nagy bajt ez a szer.

Isten veled, ó-esztendő!

A mi elmúlt vissza nem jő,

Ne is jöjjön soha sem,

Tűnjék el, mint regi rossz pénz, Minden baj, veszedelem.

Százesztendős jövendőmondó.

Kedves atyámfia ! jó ifiagyar testvérem, Buzgó szeretettel azt az egyet kérem : Vegyed fontolóra a miket itt niondok,

S nem kínoznak majd a léleköld gondok.

A hogy az Úristen tudnom adta nékem,

A hogyan megír iák már nagyon is régen. Százesztendős jósnak szavát meghallgassad, S a szerint rendezzed majd nafii imádat! Az ezer és nyolezszáz kilenczvennegyedik Évnek terméséből csűröd alig tellik. Holdesziend'ó lévén bizony kissé nedves,

Efif azért a termés nem lészen tökély es. Búza, rozs meg árpa közepes mértékkel Tavalyi terméssel alig-alig ér fel;

Sarja is kevés lesz, széna elegendő, Gyümölcscsel se' kínál ez az uj esztendő. Am nem a próféták jövendölték ezt meg,

A bűnös emberek könnyen tévedhetnek.

Ki tudja, ha vájjon, az Isten szándékát,

A o nagy irgalma népének még mit ád ~ Azért hát kétségbe ne essél előre,

Isten szent kezében van a nép jövője!

Kulcsold alázattal kezedet imára,

Az Ur imádságod’ bőven is megáldja, Hallja O népének bús jaj kiáltását,

Nyomoruságinkat Őrszemei látják ;

Ha egyengeti itt f öldi utainkát, Mindegyikünk könnyen boldogságra juthat.

Kettős a boldogság — egyik itt a f öldön, Másik a mennyekben lészen mindörökkön, Toldi boldogságnak munka az alapja Munkakerülőknek se juha, se gyapja !

A kinek a munka ott ég tenyerében, Megsegíti azt a nagyhatalmú Isten.

S bátor el is vette az Isten borunkat, Panaszra a szádat édesem ne nyissad! Földre sújt ugyan biz minket az Uriste Csak azért, hogy újra magához emeljen. Mennyivel erszényed — ha ugyan — üres Malaszltal, erénynyel telibb lesz a lelked