Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)
18 Istenember életében való elmélyülésre az isteni Kenyér és vér élvezete által. Krisztus velünk van, velünk egy testet alkot az egyházban a világ végezetéig. Ha az egyház hajója néha viharba kerül, Krisztus jelen van s a kellő pillanatban parancsol a szeleknek. Ha Krisztus eltűri, hogy időnkint az ő misztikus testét, az egyházat, üldözzék, végtelen bölcsesége által elhatározott percben megragyogtatja ellenségei előtt kápráztató dicsőségét s lefegyverzi őket egyetlen szavával: Saul, miért üldözesz engem? Súlyos idők, egyúttal nagy idők. Nagy időket élünk s büszkéknek kell lennünk, hogy az Úr ily időkhöz méltóknak ítélt minket. Az Oltáriszentség szent misztériuma előtt nem lehetünk gyávák, kétségeskedők és aléltak. Krisztus, a mi Megváltónk és Fejünk az egyházban, a vérét adta zálogul, hogy a szenvedés és vérhullatás az örök életért való harcban nem csapás, nem szerencsétlenség, hanem dicsőség és győzelem. A Mester vérrel fizette a váltságot s a tanítványoknak sincs más sorsuk mint a mesternek. Azért fel a fejekkel! Lebírhatatlan hittel, reménnyel és szeretettel kapcsolódjunk az egyházban Krisztus testéhez s szívjuk az isteni erőt. Krisztus az utolsó vacsorán, amikor künn már gyülekeztek a poroszlók és fölgyúltak az őt az éjjel sötétjében kereső fáklyák, akkor a közeli
