Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)
14 séggel. A bénító félelem érzését a tizenegyedik század hajnalán elfojtott energiák fölszabadulása és hódító munkába állása követte. Ezt a nagy időt élte át országépítő szent királyunk — Szent István. A mi korunkban az egyház konok ellenségeinek döbbenetes támadása sok hívő lélekben fölkelti azt a szorongó kérdést: Vájjon az Úr Istennek a földön küzdő egyháza bevégezte volna már a hivatását s a mi nemzedékünk szenvedné meg a végső harcot, amelyet az ősi ellenség — az Antikrisztus — vív meg az Istennel? Szinte halljuk, mint tépi a világ fejedelme a Megváltó által rárakott rabláncait, hogy megkísértse és tévedésbe ejtse — ha lehet — még az igazakat és erőseket is. Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk XI. Pius pápa egy évben három apostoli körlevelet intézett a katolikus világhoz, ami mutatja lelkipásztori szívének nagy aggodalmait és bizonyítja az egyházra leselkedő borzalmas veszedelmeket. A bolse- vizmus ellen írt Divini Redemptoris körlevelében maga is rámutat a mostani idők rendkívüli jelenségére, hogy valóságos gyűlölettel támadják az Istent, ami eddig alig történt meg a világtörténelem folyamán. Istengyűlölet kifejezetten ördögi bűn. Aki nem hiszi Isten létét, nem gyűlöli Istent. A gyűlölet a kárhozat fiának bűne, aki jól ismeri az Istent s tudatosan fölébe akarja helyezni magát az Istennek. A jelenkor istentelen mozgalmainak tehát kétségtelenül van hasonlatosságuk ama végső apokaliptikus küzdelemhez, amelyet a kárhozat fia, az Antikrisztus fog vezetni.
