Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)

36

heiligenkreutzi »Levétel a Keresztről« és »Krisztus és Magdolna« csoportok alakjainál.11 Az esztergomi női alak tartásmotívumát pedig Giuliani számos agyag- és fabozettojánál felismerhetjük.11 12 13 Giuliani 1744-ben hal meg, a szobor pedig az ötvenes évek elején keletkezhetett és így csakis egy olyan tanítványáról lehet szó, aki Giuliani domináló hatásához a Donner- iskola hagyományait is kapcsolta. Az ismeretlen szobrász anatómiai tudása nem mindig áll magas fokon, így például a kitámasztott balláb elrajzolt, az ízületeknél sem mindig tudja kifejezésre juttatni a test organikus felépítését. Alapvonásaiban igen lágy, dekoraíiv mester, telítve festői törekvéssel s erősen rokokóba hajló formakinccsel. A szobrok keletkezését a templom 1745—55. között történt átépítése alapján legkorábban az ötvenes évek elejére tehetjük.

Sokkal provinciálisabb alkotás a főoltárkép, mely Szent Annát a gyermek Máriával és Joachimmal ábrázolja. Az ismeretlen mester legjellegzetesebb vonása a hosszan megnyúlt egyenes orr, a magas homlok és az apró, kerek szemek. E modoros arctipus-sémák következtében az arcok szinte eltorzulnak. A képen különben is számos elrajzoltság van. Legsikerültebb a félrevonultan olvasó Joachim alakja, kinek olaszos fej típusa és magas etikája nem illeszkedik bele e másodrendű mester formalátásába. A kép színezésben sem mutat fel magasabb kvalitást. Az indokolatlanul nyers és elütő színeket csak az idő hangolta előnyösen össze, egységes barna tónusba, úgyhogy az egyes részletek már alig vehetők ki.

11 Frey, D.: Die Denkmale des Stiftes Heüigenkreutz. S. 152 és Abb 91. Hasonló megoldást találunk Giuliani bécsi Szent Anna terracottajánál is (Haberdietzl: Das Barockmuseum in unterem Belvedere. S. XXVIII. és Abb. 37.).

13 Frey, D.: id. m. 225—47 1.