Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)

33 lokzatot erősen profilált klasszikus timpanon zárja le. Ebből az alaptipusból Rómában teljesen kulisszaszerű, önálló hom­lokzati megoldások is fejlődnek ki, melyek azonban mindig megtartják a hangsúlyozott vízszintes tagozódást, a gazdag plasz- ticitást és a monumentális koronázó timpanont. Magyarországon a homlokzat szervesebben kapcsolódik a templomhoz, ragozása letompul, az oszlopok és háromnegyed pillérek helyét lapos falpillérek és falszalagok (lesénák) vált­ják fel. Az egyenlő magasságú oldalkápolnákkal bővült belső tér egységének megfelelően a hármas kapuzat helyett csak egy és dísztelenebb kaput találunk. A homlokzat alsó szakasza a templom oldalfalainak magasságáig növekszik, míg a hom­lokzat felső része a tetőszerkezet vonalát követve megkiseb­bedik és nagyjában háromszögű oromzattá olvad egybe. A ko­rábbi hazai példákon, mint a kassai egykori ferences-, most szemináriumi, templom (1718—24.)2/a és a győri karmelita-tem­plom (1721—25.),3 a tagozó pillérek és az övpárkány pro­filja még erőteljesebb, a voluták alkalmazása és a koronázó timpanon kihangsúlyozása még közelebb áll a római homlok- zattipusok szelleméhez. A pesti ferences-templomnál (1738.) azonban4 már előtérbe lép a két emelet egybekapcsolására és a homlokzat egységbe való foglalására irányuló törekvés, amit a voluták helyét kitöltő háromszögű és külső vonalaiban több­szörösen megtört falfelületek alkalmazásával, valamint a tim­panon méreteinek és plasztikájának a lecsökkentésével érnek el. Ezen fejlődési fokon épül a váci domonkos-templom (1745. körül)5 és az esztergom-belvárosi ferences-templom is (7. kép.). A kapuzatot, valamint a fölötte lévő fülkét és ablakot magas talapzatról kiinduló lapos pillérpárok keretezik. Jobbra és balra három különböző kiképzésű ablak helyezkedik el egy­más fölött. A valamivel erősebben profilált övpárkány a hom­lokzat középső szakaszán félkörívben meghajlik. Két oldalán keskenyebb és szélesebb lesénákkal tagolt oromzat közepét fülke foglalja el, fölötte párkány és egyszerű timpanon. A volutákhoz vezető falfelület többszörösen megtörik s nyugvó­2/3 repr.: Gerevich L.: A kassai Szent Erzsébet-templom szobrászata. 70. kép. tergom. 282. 1. (1856.). 8 repr.: Stengi M.: Győr műemlékei 10. 1. 4 repr.: Genthon I.—Nyilas Kolb J.: Budapesti képeskönyv. 54. kép. 6 repr.: Bónisné W. E.: Vác művészete a XVIII. században. 9. kép. Pálinkás László : Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. 3

Next

/
Thumbnails
Contents