Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)

11

gregació-társulatok, valamint a jezsuiták által vezetett gimnázium egyrészről, a városi magistratus a »külső tanáccsal« és a javarészt német mesterek vezetése alatt álló céhek másrészről, alkotják azt a keretet, melyben Esztergom XVIII. századi városi élete lezajlik. Ebben a környezetben a művészetnek nagyobb szerep nem jutott. Városi jelleget is tulajdonképen csak a szabad királyi város mutat. A Víziváros, Szentgyörgymező és Szenttamás inkább csak falvakhoz hasonlítanak. Magának Esztergom szabad királyi városnak is a XVIII. század első felében alig van több mint 4—5000 lakosa. A város anyagi körülményei igen rosszak és csak a század második felében rendeződnek némileg. A város ekkor nyeri azt a döntőerejű hangulatos városképét, melyet egyszerűbb-díszesebb kiképzésű egyemeletes polgári lakóházak határoznak meg. Függetlenül a korábbi szerzetesi építkezésektől, melyek a város általános bárok képének a kialakulásához járulnak hozzá, az esztergomi bárok sajátosan helyi, polgári zamatát és hangulatát első sorban is a század második felében, már a rokokóba hajló stíluskorszakban keletkezett szerény polgári bárok házak határozzák meg.