Szederkényi János: Esztergom város népiskolái az 1868. XXXVIII. törvénycikk életbelépését követő évtizedben (1978)

±1. özvegyek és árvák gyánolitása

a. Özvegyek gydmolitáso

5, § A nyugdíjra jogosultnak felecége férje halála ecetén évenként rendes özvegyi segélyt kap, ha férjével legalább 1 évig házasságban él, & férjül legfeljebb 20 évvel ifjabb.

Oly özvegy, ki még egy évig sem él fér1 Ságban, csak azon esetben nyer segélypénzt, uü - zonyitja, hogy férje összekerülésükkor nem szenvedett azon betegségben, mely halálát okozta*

6. § Az özvegyi gyámpéaz a férj rendes fizetésének

50 z-3j mely a házas társ halála nap; * k t

fél év múlva tétetik folyévá# A segolyperzt

vegy élethosszig élvezi.

i

7, § Ha az özvegy férjhesmegy özvegyi

veszti ugyan házassága tartamára, de La megi:;é. - vegy marad, és második férje után nem kap öav gjyi nyugdijai, akkor :.sínét megkapja előbb mázott özvegyi gyámpénzét, vagy pedig főrjhezmonetelekor az őt meg- —illető gyámpénznek két évi Összegét kapja végűidé- gitésül. A férjhejaneno özvegynek nyilatkoznia kell aziránt, hogy ezen végkielégítést kívánják-e, pedig ismét férjhesmenetelc esetére fönntartja igényét a rendes segélyezésre,

8. § Özvegyi segékypénzre nem lehet joga azon özvegynek:

1. kies 5. § értelmében nem jogosult segély-pénzre;

2. ki az elhunyt férjjel már annak nyugdíjba helyezése után lépett házasságra;

3. ki törvényeken elvált házastársitól coi.-; az elválasztó';élettel-nea igazolja, hogy az elválasztás oka nem ő volt;