Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)
160 nak a vármegyei főorvos, illetőleg járási orvos által megerősített, a munkaképesség visszanyerését kilátásba helyező bizonyítványa alapján, a kérelem beadásának útját álló akadályok fenforgása esetén pedig az alispán rendeletére a tiszti főorvos vagy járási orvos által hivatalból eszközlött vizsgálat alapján az ezen illetékes hatóság által hosszabb szabadságidő engedélyezendő. Ezen szabadságidő három hónapnál tovább nem terjedhet ugyan, de szüség esetén mindannyiszor indokolt orvosi bizonylat alapján, illetőleg a főorvos, avagy a járási orvos által újabban eszközölt vizsgálat eredményéhez képest a a munkaképtelenség beálltától, illetőleg az első szabadságidő engedélyezésétől számítandó egy évi határidőn belül meghosszabbítható. 2. §. Az ekként egy teljes évig terjedhető szabadságidő tartama alatt a tisztviselőnek, segéd- és kezelő-személyzet tagjainak rendes fizetéséhez és lakpénzhez való igénye nem szűnik meg, sőt netaláni átalányait is megtarthatja, de ez esetben köteles tényleg fedezni a hivatal azon szükségleteit, a melyeknek fedezésére a szóbanforgó átalányok szolgálnak. 3 3- §• Ha a betegség vagy szellemi fogyatkozás miatt munka- képtelen tisztviselő, segéd- és kezelő-személyzet tagja az egy évi szabadságidő elteltével sem nyerte vissza munka- képességét, mely körülmény a határidő leteltét megelőző nyolcz nap alatt a tiszti főorvos által megállapítandó és az alispánnak bejelentendő, összes illetményeit az alispán azonnal beszünteti és erről a legközelebbi közgyűlésnek a kinevezettekre nézve a főispánnak is jelentést tesz, mely közgyűlés esetleg a főispán az illetőt hivatalától végleg felmenti. Az alispán az illetmények beszüntetésével egyidejűleg a nyugdíj-intézet igazoló választmánya utján intézkedik az iránt, hogy a kellő intézkedések megtétessenek arra nézve, mikép az illető a nyugdíj-szabályzat szerint a szolgálati időhöz képest, melybe a szabadságidő is beszámítandó, elláttassék.
