Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)
15 io°/o ekjéig minden évben az alaptőke gyarapítására fordítandók, \ többi kamatok pedig csak annyiban ^fordítandók a most jelzett czélra, amennyiben ezek a 21. §-ban elősorolt évenkinti jövedelmi források mellett végkielégítésekre, nyugdíjakra, segélypénzekre és kegydíjakra nem szükségeltetnek. 21. §. A nyugdíjalap felhasználható bevételi forrásait képezik: a) Az összes törvényhatósági tisztviselők, kezelő hivatalnokok és szolgák által rendszerint 40 éven keresztül évenkint fizetendő \évi. járulékok. Ezen évenkint fizetendő díjjárulékok mennyisége az illető tisztviselő, kezdő hivatalnok és szolga évi fizetésének (lakbért, utazási és baVmi czim alatti átalányt ide nem értve) 4°/0-ban állapittatik me^, mely járulék a tisztviselők, segédhivatalnokok és szolgák fizetéseinek kiszolgáltatása alkalmával 12 havi egyenlő részletekben a megyei pénztári tisztség álal lesz levonandó és a nyugdíj-alapba bevételezendő. b) Esztergom vármegye törvényhatóságának bizottsága által az 1895. évi 367. mb. s?ámu határozattal megszavazott s Esztergom vármegye összeg egyenes államadójára 1896. január 1 -tői 1901. decz. 31 -ig terjedő 6 évre kivetendő 1/i °/„ vármegyei pótadó. c) A 20. §. a—f) pontja alatt elősorolt összegek kamatai .90 °/0-tóli erejéig, melyeknek azonban évi kiadásokra fel nem használt része a 20. §. végpontja értelmében az alaptőke gyarapítására fordittatik. Ha azonban a nyugdíj-alapot térhelő igények kielégítésére a jelen §. a—c) pontjaiban említett bevételek váratlan körülmények folytán elégségesek nem lennének s ezen helyzeten a törvényhatóság saját hatáskörében segíteni egyéb módon képes nem lenne, úgy ez esetben a nyug- és segélydíjak összegének aránylagos leszállítása lesz eszközlendő. 22. §. A vármegyénél alkalmazott szolgáknak kivételkép megengedtetik, hogy írásban előadott kérejmük folytán úgy a belépési 5°/0-os, (20. §.) valamint az évenkinti 4°/o-os (21. §.)
