Burány János: Esztergom talajvizei s a vízvezeték (1887)
14 — érint kezesük határán, ca leit-, a m el I é k Ív őze te k pedig vékony kvarcz télé főkkel vannak átszelve s repedéseik sűrűn behintett vaskéneggel kitöltve s vaséleggel áthatva. Legépebb köztük a sárosvölgyi biotit-granál trachyt, mely újabban kitűnő járdakövekké dolgoztatik fel. Ennek egy módosulata a Hosszú part oldalában szurokköves, üveges szövettel bír és üveggyártásra igen alkalmas anyagul kínálkozik. Említést érdemel még, hogy a piroxen trachyt torlaszában a Hidegvölgyben, opáltöredékek vannak beágyazva, melyek a vasopál, jaspopál, tejopál és tűzkő-féleségekhez tartoznak és kérgeiken tajtköves és kaoliuos elváltozást mutatnak. Ezek a kőkorszakban kőeszközök készítésére használtattak, melyekből egy kőkés az esztergomi fő- gymnásiiim múzeumában van. A leírt kőzet fajok közül a dolomit, a mészkövek és a homokkövek, kisebb nagyobb mértékben, vízáteresztő tulajdonsággal bírnak, a tályag- és márga- rétegek ellenben, amennyiben kevés homokot tartalmaznak, többnyire vizhat- lanok. A széntelepek vízáteresztők ugyan, de a felszínre csak ritkán és vékony kibúvásokban lépnek; minélfogva a fedőtályagok által a talajvíztől védve, általában szárazuk. A trachytok, mint általában a kristályos kőzetek, tömött szövetüknél fogva, nem vízáteresztők. Nagyobb mennyiségű vizet csak az üledékes kőzetekkel való érintkezésük határán vezetnek fel, melyek azonban többnyire az utóbbi kőzetekből származnak. A trahytoknál vizáteresztőbbek a trahyttufák és brecciák, ezek főtömege azonban az esztergomi vizmedencze határain kívül esik és arra befolyást nem gyakorol. Ezen földtani viszonyokból a vidék vízrajzi jelenségei következőleg alakulnak : A fődolomit repedezett tömegén át, a légköri csapadékok vize akadály nélkül szivárog alá nagy mélységekbe, hol a földkéreg lefelé növekvő melege- s a dolomit felbomló kénvegyei állal, magasabb hőfokra hevítve, a kifejlő gázok által a felsőbb szintekbe feiliajtátik, az útközben érintett ásványok oldatait hordva magában. A trias-, Has-és jura mészkövek tömött szövetű rétegeiken ugyan kevés vizet bocsátanak át, de a rétegek laza és üreges közeiben és a bennük gyakran létező hasadékokon és nyelőkön át, annál nagyobb víztömeget fogadnak magukba, melyek a rétegközökben és a mészkövekben gyakori üregek- és barlangokban összegyülemleuok és gyakran földalatti patakokat sőt folyókat is képeznek. A homokkövek apróbalmazos szövetüknél fogva, kitűnő vízelnyelő képességgel bírnak és likacsos, gyakran laza kötszerükön át, a csapadékvizet gyorsan bocsátják alá, a legelső vízhatlan rétegig, hol azok az egész me- deuezébeu egyenletesen megoszlanak.
