Feichtinger Sándor: Esztergom megye és környékének flórája (1899)
154 V. vinifera L. Bortermő Sz. Törzse fás. Sz. kacsaival kapaszkodó, kopasz. Lev. szivesen-kerekdedek, 3—5 karé- lyuak, fűrészesek, a fiatalok hátukon gyapjasak, végre kopaszak. Kacsok villásak, levél-ellenesek. Yir. bugás, fürtben állók. Vadon terem és mivelik. V. silvestris Gm. Erdei szőllő. Az előbbinek vadon termő válfaja. Lev. szives, 3 karélyuak, fogasak, szálka-hegyüek, hátukon borzasak, molyhosak, borsó-nagyságú gömbölyű, savanyú de később (októberben) édes szőllő-izű bogyókat terem, a legnagyobb fákra is felkapaszkodik. Megyénkben elég gyakran előfordul : a cserepesi, hideglelös-kereszt-hegyi erdők és cserjésekben ; a Dunántúl a csenkei erdőben és Kövesd- helembai bozótos helyeken ; a dunai szigetekben Esztergomnál, Táthnál, Újfalunál. Az évszázados kultúra által előállott számtalan válfajai és alakjai közül, melyek a megyében miveltetnek, nevezetesebbek a következők : Fekete és fehér kadarka, Oporto, Burgundi, bogdányi dinka, vörös és fehér dinka, sárfehér, Szlankamenka, mézes fehér, budai zöldfrankus, rizling, muskotályok. V. laciniata L. Petrezselem Sz. Lev. ötösek, sokszor szabdaltak, alsó lapjukon szörösödők. Bugája igen ritkás. Bogyók sárga-zöldek. Észak-amerikai. Gyakran miv. V. riparia M. Mélyen bevagdalt levelekkel, bogyó fanyar, csak a dértől való megcsipése után ehető. Észak-amerikai, keményrostu faj szárába való oltás végett miv. V. quinquefolia Willd. Ampélopsis hederacea Mich. Borostyán Venyige. Tenyeresen ötös, sötét-zöld, később világosveres levelei, hosszúkás, kihegyezett levélkéi, két-kétágu sátorban nőtt golyó-alakú, kis fekete bogyói által igen feltűnő észak-amerikai növény, hosszúra húzódó, kapaszkodásra alkalmas szárai végett, falak, nyári lakok, kerítések, verandák bevonására gyakran tenyésztik. 27. Család. Rhamneae R. Br. Bengefafélék. Cs. 4—5 hasábu, czimpái köröskörül lepattannak, töve állandó, a terméshez tapadt. Szirm. annyian a hányán a csésze czimpái, V. hiányzanak. Himsz. annyi a hány a szirom, és
