Feichtinger Sándor: Esztergom megye és környékének flórája (1899)

XI

Esztergom városához való közelségénél fogva klimatikus helynek is igen alkalmas volna.

Esztergom vármegye területének kutatóját méltán meglepheti ama nevezetes körülmény, hogy e csekély területen a természet annyi szépséget halmozott össze. A meredek sziklák lekötik figyelmünket és azok ormairól a legszebb tájképek terülnek szemeink elé, de lehajolva a szirtek hasadékaiba, nem kevés érdekes és ritka növényt is találunk.

A szép sötétzöld erdők tisztásaiban, patakok és folyócskák partjain szintén változatos flórára akadunk, nemkülönben a megye mindkét járásában található kiterjedt homokos területek, dombok, sós, sziksós talajú földek és legelők, mocsarak, tavak és lassan folyó vizek erei, rétjei és áradásoknak kitett terei, számos, ritka növénynek adnak helyet.

A mi pedig a nagyban miveit terményeket illeti, a megye északi része, az egész párkányi járás jó termő, fekete agyag földje, mindennemű gabonát jó minőségben termel és a megyének ez a része az egész vidéknek valóságos éléskamrája és tárháza.

Flóránk területét a megye határán kivül kissé ki kellett szélesiteni azon lehetőleg természetes határokig, amelyeket nyugaton a Pilis-hegycsoport erdős ágai vonnak, és igy területünkhöz a megye nyugati részén, a szomszéd Komárom megyéből egy keskeny szalagot vettünk fel. amely északon Udvardnál találja végső pontját, onnan dél és kissé kelet felé indul Almáson keresztül és Tatát Bajj határával érintve Héreghen és Gerecse-hegyen túl, Tarián, alsó és felső Gallánál végződik.

Észak-keleten a megye flórája keretébe be kellett vonni Hont megyéből a börzsöny-mária-nosztrai hegycsoport egy részét, amely déli részén a Dunáig terjed és itt Esztergom megyébe beszögellik, és amelyhez Kövesd, Helemba, Letkés és néhány körülötte fekvő falun kivül, az esztergomi közönség által újabb