Keppel Dániel: Esztergom kulturális élete napjainkban - Kézirat (2017)
csei c. helytörténeti előadássorozatról - igaz, ez utóbbi, mint ahogy a neve is mutatja, már más műfajt, az előadás kategóriáját képviseli, amely úgyszintén gyakorta hívogatja a szellemi feltöltődésre vágyókat a Szent Adalbert Központba vagy az egyetem Iohanneumra keresztelt esztergomi épületrészének dísztermébe. A kulturális paletta tekintélyes színfoltját képviselik a városban működő kisgalériák. A nagy múzeumok állandó kiállításai mellett pezsgő élet tapasztalható ezeken a tárlatokon. Sokszor egymást váltva vagy párhuzamosan több kiállítás is tartalmas időtöltést biztosít, nem csak a helyiek számára. A Tár-Lak Szalon - a belváros szívében - kamara kiállításaival talán a legszínesebb repertoár díját vihetné el, de éves szinten a Duna Múzeum Európai Közép Galériája is e nemes verseny élbolyába tartozik. Mindkét galériában előszeretettel állítják ki helyi művészek alkotásait, olyannyira, hogy például a Duna Múzeum imént említett kiállítótere ad otthont az Esztergomi Művészek Céhének évenként visszatérő kiállításának is. Ez utóbbi a 25 éves fennállása óta olyan művészekkel gazdagította és gazdagítja a magyar művészettörténetet, akik akár a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként, díjak és országos vagy nemzetközi szintű elismeréssekkel a háttérben vitathatatlanul maradandót alkotnak. Bár sokan közülük már nem ebben a városban élnek napi szinten, kiállításról kiállításra megérezheti a néző, hogy az esztergomi táj és a város szeretete hazahívja mégoly távolra szakadt művészeit is. Nagy volumenű és változatos technikájú kiállításoknak ad otthont a Keresztény Múzeum galéria része, az Esztergomi Dzsámi, a MNM Esztergomi Vármúzeuma pazar környezetben és a Rondella Galéria kör alakú tere. Mind-mind a kortárs művészetre fókuszálva igyekszik élményt adni az alkotó- és képzőművészet tágterű világából. Negyedévente látogathatók kiállítások a ferences gimnázium fenntartásában működő Kákonyi Asztrik Kortárs Galériában, amely összefonódva a több száz éves szerzetesi jelenléttel elsősorban szakrális témák végtelen horizontját igyekszik boltíves kolostori termek ódon falai közé feszíteni. Más iskolákban is működnek még kisgalériák (Sugár Galéria, Dobó Galéria, a Balassa-középiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorló általános iskolája), amelyek ha rendszertelenül is, de színesítik a helyi szintű kínálatot, ill. ugyanide sorolható a kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház és a Szentgyörgymezői Olvasókör több ízben inkább amatőrök szárnypróbálgatásait felkaroló tárlatai. Jó látni a müértő szemeknek, hogy a kortárs művészet nagy tekintélyei: Kókay Krisztina, Nagy János, Kaposi Endre és még sorolhatnánk, úgy adják át a helyüket fiatal mü- vésztársaik számára, hogy túl nagy törést ez nem jelent a generációk között, bár illő megjegyezni: nem könnyű az általuk képviselt szintet alkotásról alkotásra elérni. A galériák és kiállítások sorában végezetül a Kaleidoszkóp Ház is helyet követel magának. Bohém, mindenféle határral dacoló attitűdje legerőteljesebben a képzőművészeti tárlatain érhető tetten, de ugyanez tapasztalható a rendszeres filmklubjain, koncertjein, irodalmi és alkotóművészeti eseményein vagy kurzusain. Az esztergomiak nagy sajnálatára állandó színház és helyi színtársulat nem működik az egykori királyi városban. Mégsem beszélhetünk ennek teljes hiányáról, hiszen vannak becsülendő törekvések arra nézve, hogy a kultúra ezen szegmensének viharvert hajóját különböző módon a felszínen tartsák. Itt van például a Horányi László színművész vezetése alatt álló Esztergomi Várszínház, amely idényjelleggel, nyaranta várja a színház kedvelőit lélegzetelállítóan szép környezetben. Vajon hány város mondhatja el magáról Magyarországon, hogy olyan várszínházzal ékeskedik, amely a legjelentősebb történelmi múlt lenyomatát viseli magán? A Várszínház nyári repertoárja széles skálán mozog: népszerű a musical műfaja, a zenés esteké, legyen szó akár irodalmi témájú előadásokról, de mindenekelőtt a színjátszásé a főszerep. Ha valaki nem tud eljutni a Nemzeti Színházba - ne keseregjen, ahhoz a Nemzeti jön el. Vagy az Új színház, ha a Maronka Csilla művésznő vezette Művelődés Házát nézzük a régi zsinagóga épületében, amely a másik hiánypótló entitás a színházi élet tekintetében. A Műve2