Vitál István: Esztergom környéke (1932)

18

gókő alatt vagyunk, öt, százados bükk árnyékában a Rám-forrásnál. Ember ritkán, szarvas annál gyakrabban keresi fel a forrást. Gyönyörű hely.

Lepence, Apátkúti völgy és Visegrád.

A dömösi országúton haladva elhagyjuk Horthy-telepet és csakhamar bejutunk a Pilis egyik legszebb völgyébe, a Lepence-völgybe. Tizenkét, tizenháromszor lépkedünk át kiálló köveken a Lepence-patak fürgén szökellő vizén.

Egy szerelmes párra bukkanunk, a Jancsika és Juliska forrásokra. Közvetlen egymás mellett fakadnak. Innét már a völgy peremén haladunk. Felérve egy kis hágóra, leereszkedünk Pilis- szentlászlóra. Hatalmas erdőségektől körülvett völgykatlanban fekszik ez a budapestiek kedvelt kiránduló helye. Olyan mélyen fekszik a hegyek között, akár Pilisszentlélek.

Pilisszentlászlóról pompásan kiépített út vezet remek erdőségen keresztül, több szép kanyart képezve Szentendrére. Mi azonban miután jói kipihentük magunkat, nagy óvatosan lopakodjunk be a „tilos“ Apátkúti völgybe. Hogy szép-e ez a völgy ? Pilis egyik hangulatos medencéje. Erdei tündérek sélahelye lehetne. Kár, hogy tilos.

A templomnál érünk Visegrádra. Eme történelmi helynek ismertetését teljesen feleslegesnek tartom. Nem bírok ugyanis elképzelni magyar embert, aki nem ismerné Visegrád törté-