Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)
9 sürgetni kell elkészülését és annak alapján a csatornázás előmunkálatait tervszerűen foganatosítani. Amint láttuk, ezzel a kérdéssel függ össze szorosan a köztisztaság kérdése is. Itt is még sok a tennivaló. Utcáink bűzlenek a szennytől és piszoktól; száraz időben portenger, esős időben szinte átlá- bolhatatlan sár lepi el azokat. A csatornázás talán legfontosabb része a köztisztasági teendőknek, de addig is, amíg elkészül és amellett is —van még teendő e téren. Reorganizálni kell az utcaseprés szervezetét (seprőgépek stb.); a külterületek főbb útvonalain (Dorogi-út, Simor dános-utca, Petőfi-utca, dókai-utca stb.) kötelezni kell az őstermeléssel foglalkozókat, hogy a trágya-, szalma- és takarmányhulladékot házuk egész hosszában a kocsiút közepéig naponként eltakarítsák. Az ilyen szemetet okozó gazdasági fuvarok részére külön útvonalak jelölendők ki. Gondoskodnunk kell az utcák és utak portalanításáról is; eszközei: gyakori utcaseprés, az utcák állandó locsolása, de lényegesen előmozdítjuk azzal is, ha utcáinkat és utainkat tartós, nem könnyen porló anyaggal burkoljuk. Ezeket az általános közegészségügyi intézkedéseket nemcsak a fürdőváros és az idegenforgalom érdekében kell mihamarabb és minél tökéletesebben megoldanunk, hanem elsősorban a magunk és gyermekeink egészsége érdekében is. Munka és ennek nyomában anyagi jólét csak ott fakadhat, ahol az emberek munkakészségük és képességük teljes birtokában vannak. A betegség azonban nemcsak az illető egyént teszi munkaképtelenné s így csökkenti a köz munkaenergiáját, hanem azzal, hogy a beteg mások eltartására szorul, egy igen jelentékeny improduktív tétellel terheli meg a termelő közösséget. Az egészségügyi beruházások tehát a leghasznosabb befektetések, mert egyszerre kettős haszonnal járnak: megóvják az egyén egészségét s ezzel munkaképességét, másrészt csökkentik a betegek eltartásából a közre háramló terheket. Valamely város egészséges vagy egészségtelen voltát a halálozási index mutatja. Esztergomban a halálozási statisztika megdöbbentő képet mutat: főbb okozói a tüdővész és a gyermekhalandóság. Viszont a természetes szaporodás sem olyan mértékű, hogy ellensúlyozná a bajt. A háborút megelőzőleg 1900—1910 között csökkent a városi lakosság létszáma; a háború után némileg emelkedett, de ez az emelkedés nem annyira a születések számának megnövekedése, mint inkább a trianoni béke teremtette állapotok által okozott tömeges kényszerbevándorlás útján történt. A bevándorlás nagy száma azonban nem tanúsítja valamely város lakos
