Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
42 lékezö tehetsége csalta meg, a midőn az említett sorokat irta. Az esztergomi várat a vitéz Simon gróf megvédelmezte a tatárok ellen. —Hányszor rohanta meg a vad mongol sereg az erősséget, és menynyi ideig tartott ennek ostroma: arról semmit sem tud a különben bőbeszédű Rogerius. Mi adott okot a tatárhad elvonulására, arról sem szólanak ama kor emlékei.—Valószínűleg a nagyrészben lovasságból álló tatársereget a takarmány hiánya kényszerité abba hagyni a vár ostromát1). —A jámbor idők közvéleménye sz. István közbenjárásának tulajdonitá a várnak vivatlan maradását. Az apuliai származású Rogerius nagyváradi kanonok az általa elbeszélt eseményeknek nagyrészben szemtanúja vala ; s e miatt íróink feltétlenül hitelt adtak állításainak, bár azt nem tagadják, hogy a történtek élénk benyomása alatt némi túlzást engedett magának. — Mi azonban tudva az ö munkájának élőbeszédéből, hogy nem vala mindennek tanúja; látva, hogy úgyszólván minden sorából kirí az igyekezet, minél érdekesebbé tenni tárgyát; s tapasztalva, hogy előadása itt-ott az oklevelek hiteles adataival ellenkezik: igen óvatosan használtuk „Siralmas ónek“-ét, s ellenében Tamás spalatói fő- esperesnek adtunk igazat egyben-másban ; a ki — amint látszik — adatait nyugodtabb kedélylyel és jobban megválogatva közölte. Rogerius hitelét azonkívül igen emelte az a körülmény, hogy azt tartötták felőle, hogy Já- *) *) Tam. 81. 1,
