Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

25

Esztergom neve alatt össze foglalt terület a király tulajdona vala. — Ugyanezt állíthatjuk ama helyek legnagyobb részéröl, a melyek az esztergomi érsekség és káptalan, a dömösi prépostság a jánoslovagok, a szt. benedeki és pilisi apátságok, szóval az egyház részére jutottak. — Béla J) Epöl2), Mogyorós, az Ebszöny és Nagysáp között feküdt Munkád 3), a Nagysáp és Sárisáp között állott Kövi (Kuuy), a tatárjárás után pedig az egész Pilis vármegye a királyné birtoka vala.

Az Arpádház és a már emlitett egyházi birtokosok után Esztergom várának hős védőjéről, Simon grófról kell szólanunk. — 0 és testvére Bertrand Constantának, az aragoniai király leányának, Imre király jegyesének kiséretében jöttek hazánkba. — Magukkal hozák Tata nevű húgokat is, „oly szép és gyönyörű leányt, hogy azon időben a világon hozzá hasonlót alig tartanak vala“, a mint a krónikás mondja 4). — Spanyolországból való kiköltözósök okát regósen adják elő krónikáink 5). — E spanyol lovagoknak Imre király, az Esztergomban Henrik cseh herczeg jelenlétében nagy fénynyel megült menyegző után, Nyerges Újfalut, a melyet akkor Nyergedszegnek (Nyergedsceg) neveztek, adományozta. — Nyergedszeg szomszédságában Bajót fekszik, a melynek birtokosa, Benedek herczeg (Benedictus Dux Wajvoda), a hires Bánk bán, nőül vevén Tatát, jegyajándékul Bajótot és a Sopron megyében fekvő Marton helységet (villám Martini) adta neki; és ezt az intézkedését

') Mon. I. 445. — *) Mon. I. 577. — *) Mon. 570. — ') Kézai krónikája.—Szabó Károly. Magyarorsz. tört. for. ásai. II. füzet 92. I. — «) U. o. 91 I.