Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

Erős annak gyásza, kit jó urasága itt hagy árvaságra, nagy erős gyászomban meghalni nem tudtam: magunk ölni nem szabad.

Éltem óni fogtam Magyarországba utat.

Imre király mellett talélék védelmet, ő meg bennem lelhet jó szolgát, hív lelket.

(Illyés Gyula fordítása)

Esztergomi vonatkozású Kálti Márk krónikájának az a feljegyzése, hogy IV. Bélának családi kriptáját Esztergomban egy latin nyelvű vers, az első magyar földön írt hexameter ékesítette:

Mária-oltáron, nyugszik e sírban e három:

Béla, neje, s herceg, — örvendjenek ők az egeknek!

Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban:

Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.

(Geréb László fordítása)

Ekkoriban járt erre az a névtelen német költő is, aki a „Nie- belung-dal” strófái egyikében Esztergomot is megénekelte.

Esztergom nagy sorsfordító tragédiája, a tatárjárás, nem csupán Rogerius mester drámai hangú „Siralmas éneké”-ben maradt az utókorra, megénekelték a kor itáliai műveltségű magyar írói is.

A tatárjárás ismeretlen szemtanújának megrázó beszámolója a pusztuló országról az a néhány sor, amelyet mutatóba közlünk:

93