Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
van, de a szántóföld nagyságához képest viszonylag szerényebb méretű. A szőlő- és gyümölcstermesztés, annak ellenére, hogy sokat veszített egykori gazdasági fontosságából, még ma is sokszorta jelentősebb a szántóföldi növénytermesztésnél. Az Ispita-hegy oldalában talált római sírkő tanúsága szerint már a rómaiak elkezdték a szőlőtermesztést, s a későbbi századokban igen jó minőségű nehéz fehér- és vörösborok teremtek a Kusztos, Szent János-kút, Borz-hegy, Ispita-hegy és Szamár-hegy lan-, káin. Ennek az időnek a hangulatát őrzik még ma is a Siszler Rozália és Mély út mentén sorakozó ódon borpincék. Ma a szőlőművelés jórészt kisüzemi keretek között folyik. Mintegy kétezer szőlőtermesztő esztergomi lakost tartanak számon, s ezeknek törpebirtokai mellett egyre szaporodnak a hétvégi házak szőlős- és gyümölcsöskertjei is. A kertek tulajdonosai főleg fővárosi lakosok, akik számára a kertészkedés jobbára hobbyt, hétvégi pihenést jelent. Tájjellege szerint Esztergom a híres neszmélyi borvidékhez tartozik. Sajnos, a filoxéra országos méretű pusztítása idején a régi híres fajták — a budai fehér-, a fehér mézes-, a fehér góhér (amelyről 50 évvel ezelőtt még utcát is neveztek el a városban) a sárfehér- és a tüzes-édes Margit szőlő — csaknem teljesen kipusztultak. A környék erdőségei a Pilisi Állami Erdőgazdaság és a helyi Vak Bottyán termelőszövetkezet kezelésében vannak. Szakszerű gondozásuk és telepítésük nyomán egyre nő a nemes tölgyállomány, kiszorítva a kevésbé értékes fafajokat, mint például a hársat, kőrist, égert, vadcseresznyét. IPAR A mintegy 30 000 lakosú Esztergom gazdasági életében ma az ipar a legjelentősebb. A város és a környék ipari üzemei foglalkoztatják lakosságának felét. Az elmúlt két évtized alatt 82
