Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

XI. századi kőépület, amelynek alapjait 1960-ban a Széchenyi tér 18—20. sz. épületei alatt fedezték fel. Román kori esztergomi emlék még a vasútállomás töltése alatt annak az 1955- ben feltárt háromhajós templomépületnek homlokzati alapozása, amely egykoron Kovácsinak, az Árpád-kori esztergomi pénzverők telepének plébániatemploma volt. A Nagy-Duna partján, az Esztergom-szigeti hajóállomástól délre pedig néhány hatalmas faltöredék látható: a XI. században alapított bencés apácakolostor maradványai.

A XII—XIII. század fordulóján hazánkban is megjelenő csúcsíves építészet, a gótika stíluskorszakából Esztergom területén csak a III. Béla palotájának egyes részletei maradtak eredeti helyükön.

Igaz, hogy ebből a korszakból származnak a hegyet övező esztergomi bástyás várrendszer maradványai is, a várat azonban még a korai középkorban tervezték, s alapjait is akkor rakták le.

Az egykori királyi palotában elhelyezett gótikus kőtárat számos nagyhírű, XIV—XV. századi esztergomi gótikus kőépület faragványtöredéke teszi értékessé. A kisebbek közül megemlíthetjük a Demeter érsek által emelt kápolna alapkövét és Zsigmond király 1403-ban faragott vörösmárvány címerét. A szobormaradványok közül a Balassi Bálint Múzeumban látható, XIV. század végi Madonna-torzó emelkedik ki, amely Esztergom városának régi ferences kolostorából származik.

A reneszánsz kultúra s az itáliai gyökerű reneszánsz építészet egy időben jelentkezett Budán és Esztergomban.

Bár Vitéz János érsek esztergomi építkezéseiből eredeti helyén semmi sem maradt, mégis a Várhegyen (az egykori királyi palotában) levő reneszánsz kőtár emlékeinek stíluskritikai elemzése azt bizonyítja, hogy a faragványok jó része Vitéz János korszakára vezethető vissza.

Reneszánsz kori építészeink ismét felhasználták Esztergom vidékének — Süttő, Tardos — azt a nemes kőanyagát, avörös77