Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

térbe lépett. 1694-ben megindult a jezsuiták négyosztályos gim­náziuma a Vízivárosban, s később a XIX. század első évtizedé­ben a polgárvárosba helyezték át. 1761-ben már könyvnyomda is működött Esztergomban. Alapítója a pozsonyi Royer család volt. Az érsekség visszatérte után rövidesen megkezdődött egy új, nagyszabású székesegyház, az ország akkori legnagyobb méretű építkezésének tervezési munkája. Az építést előkészítő tereprendezés során tűnt el a Várhegy legtöbb középkori épí­tészeti maradványa. Az 1822-ben megindult, sokféle mesterembert és a napszá­mosok hadát foglalkoztató, nagyszabású építkezés a város gazda­sági életét is fellendítette. Meggyorsult az iparosok számának növekedése; sok külföldi kézműves is dolgozott a Várhegyen az egyházigazgatási központ monumentális épületeinek kialakítá­sán. Megkezdődött az iparosok közötti munkamegosztás is. A Kis- Duna partján egymás mellett sorakozó tímárműhelyekből jól kidolgozott bőröket vásárolhattak az esztergomi szűcsök, szíj­gyártók. A takácsoktól viszont a vászon a kékfestők gőzös műhelyeibe vándorolt, ahol apáról fiúra hagyományozott, szi­gorúan titkos eljárással készültek a messzi vidékről is keresett, szép színű vásznak. A Duna hullámai a Várhegy alatt ez idő tájt egyszerre 10—1$ malom kerekét forgatták, s ezek fáradhatatlanul őrölték a ter­mékeny bal parti síkság búzáját, árpáját. Emléküket a szent- györgymezei Molnár sor elnevezése őrzi. REMÉNYEK, GONDOK A város, amelynek polgársága és parasztsága már a kuruc korban is a magyar szabadságharc ügyét támogatta, a XIX. szá­zad első felében egyre öntudatosadban kapcsolódott bele a reformkor haladó mozgalmaiba. 59

Next

/
Thumbnails
Contents