Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
A királyi udvar Budára való áttelepülése után a polgárváros helyett az érseki Várhegy került az esztergomi várostörténet központjába. E változásban szerepe volt Esztergom új érsekének, a Monoszló nembeli Lodomémak, a magyar egyházi oligarchia legkeményebb alakjának is, aki már budai (óbudai) prépost korában szembekerült Buda polgárságával az új főváros s a budai káptalan vámháborúja során. Magatartására jellemző a budaiak ellen hozott ítéletének indokolása is, amely kimondja, hogy „ha az egyházi javakkal kapcsolatos jogforrások esetleg kétértelműek lennének, a jogmagyarázatnak mindig az egyház javát kell szolgálnia”. Lodomér esztergomi érseksége idején ugyanezt a harcot kezdte meg az ottani polgárok ellen is. Nem idegenkedett a középkorban nagy hátrányokkal járó egyházi fenyítéstől, a polgárok kiátkozásától sem, aminek következtében érseksége alatt mind Buda, mind Esztergom polgársága ismételten kiközösítés alatt állt. Feljegyzések szólnak például arról, hogy 1294-ben a mészárosok megtagadták a kötelező fél ökörbőr beszolgáltatását az egyháznak, ezért az érsek az ellenszegülő 15 esztergomi mészárost egyházi átokkal sújtotta. Az uralkodó, a gyenge kezű III. Endre minden kedvezést megadott Lodomérnak, csakhogy az egyházat ellenjelöltjével, Anjou Károllyal, a pápák nápolyi hűbéresével szemben a maga oldalára vonja, így állt elő az a helyzet, hogy a XIII —XIV. század kritikus fordulójára az egyházi földvagyon már vetekedett a királyi földbirtokkal. Lodomér Esztergomban fényes udvart tartott: volt nádora, kancellárja, fejedelmi udvartartása, egyházi nemessége éppúgy, mint a királynak. Lodomér Buda-ellenes magatartását az vezette, hogy az új főváros ellenében még mindig Esztergom számára követelte azokat a jogokat, amelyek a hajdani fővárost megillették. Megtorlásainak nagy része volt abban, hogy Buda polgárai az Árpádház kihalása után oly élesen szembefordultak a főpapsággal és az egyház támogatta Anjou-trónjelölttel. így került sor arra a történelemben szinte egyedülálló esetre is, hogy amikor Anjou 43
