Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

Az Árpád-ház kihalását követő trónviszályok idején Vencel cseh király hadai 1304-ben mind a kincstárat, mind a levéltárat súlyosan megrabolták. 1312-ben Csák Máté, később Zsigmond idején pedig Stibor vajda királyi várparancsnok károsította meg. (A török közeledtének hírére a kincstárat 1528-ban Drégely várába, majd Nagyszombatba, végül 1566-ban Pozsonyba vitték. De megjárta a kincstár Ol- mützöt [1605], Grazot [1619], Győrt [1629] és még több más helyet is. 1633-ban Bécsbe, majd Pozsonyba vitték, 1809-ben pedig a francia háború miatt Garamszentbenedekre, utána pedig Garamszentkeresztre mentették.) 1523 és 1526 között háborús kiadásainak fedezésére II. Lajos király, majd 1530 körül Szapolyai János tizedelte meg a kincstárat, amelynek műtárgyaiból már Mátyás király áruló érseke, a Salzburgba szökött Beckensloer János is jó néhányat eltulajdonított. 1593-ban Mátyás főherceg, a későbbi II. Mátyás király „lerajzoltatás végett” Bécsbe vitette a kincstár legnagyobb értékű darabját, a Mátyás király kálváriáját, s később csak nagy nehezen sikerült onnan visszaszerezni. Bécs török ostroma idején, 1783-ban, Kollonich Lipót lefoglalta a Szelepcsényi érsek bécsi házában őrzött székesegyházi kincstár egy részét, és a város védelmi költségeit a műkincsek egy részének értékesítéséből fedezték. 1793 és 1848 között a hadikincstár az esztergomi kincstárat beszolgáltatásra kötelezte.

E veszteségekkel magyarázható, hogy aránylag miért olyan kevés maradt meg a kincstár régi állagából. Első leltára 1528-ból való, de ma már nagyon kevés olyan darabja van, amely e régi leltárba felvett tárgyakkal azonosítható lenne.

A kincstár mai állománya kor szerint: egy Karoling-kori kristálykereszt, nyolc Árpád-kori és négy Anjou-kori ötvösmű s egy Anjoukon kárpit. Zsigmond király és a Hunyadiak idejéből már huszonhét ötvösmű és huszonkét textília, a XVI. századból pedig nyolc ötvösmunka és tíz textília maradt fenn. A kincstár többi darabja már a XVII- XIX. század ötvös- és textilművészetének emléke.

A műtárgyak közül némelyik világraszóló iparművészet-történeti ritkaságszámba megy. Itt csak a legnevezetesebbekről emlékezhetünk meg, ezekről is röviden.

Az ötvöstárgyak sorából időrendben is elsőként egy XII. századi bizánci ötvösremeket, az ún. Békecsók-táblát (sztaurothéké) kell megemlítenünk. A tábla falapra erősített aranyozott ezüstlemez. Kettős kereszt alakú kivágatába ébenfa ereklyetartót helyeztek. A táblát két vízszintes pólya három részre tagolja és színes rekeszzománc képek díszitik. A jobb oldali alsó mező a keresztről való levételt ábrázolja. Az arabeszk és figurális díszítésű keret a XVI. századból való.

A kincstár féltett darabjai közé tartozik az 1250 táján Limoges-i min134