Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
szerűen elkülönülő Zamárd- (Szamár-) hegy (308 m), a várost keletről határoló, meredeken emelkedő, csupasz andezitsziklák legmagasabb pontja, a Vaskapu (404 m) és tőle délre a Látó-hegy (229 m). E hegyvidék színpompás erdőségeit, bizarr formájú szilaalakulatait és a törésvonalak mentén felbukkanó forrásait a turisták nagyon kedvelik. Esztergomtól délre, a síkság peremén, a dörög—pilisvörös- vári törésvonalban futó, ősi útvonal mentén őrködő Strázsa- hegy már a Pilis mészkővidékéhez tartozik. Mögötte a Gete oldalába települt Dorog, Tokod gyárkéményei füstölnek, a mélyben pedig bányászok fejtik a föld gyomrának értékes kincsét, a jó minőségű barnaszenet. A TÁJ KIALAKULÁSA A geológiai középkorban — mintegy 200 millió esztendővel ezelőtt — a triász tengerének sós vize hullámzott területünkön. E tenger élőlényeinek elhalásával mészanyag vált ki és rakódott le az évmilliók folyamán, talán 1000 méternél is vastagabb rétegekben. Ilyen mészlerakódásból keletkezett a Dunántúliközéphegység fő építőkőzete: a triász dolomit és a mészkő. Ez képezi ma a vidék alapkőzetét a mélyben, amely felszínre csak a Várhegy nyugati oldalában és távolabb a Strázsa-hegy és a Kétágú-hegy területén, tehát a Pilis-hegycsoportban bukkan. A földtörténeti harmadkor eocén korszakában — mintegy 60 millió évvel ezelőtt — keletkeztek a dorogi barnaszéntelepek. Alapanyaguk az ekkor itt tenyésző, buja melegégövi növényzet volt, amelyre fedőrétegként a külső erők a hegyoldalakról lehordott vastag iszapot teregették. A harmadkor oligocén korszakában a területet utoljára birtokló tenger nyomán képződött üledékes kőzetek — a kiscelli agyag, a hárshegyi homokkő és márga — már a mai felszín alakulásában játszanak jelentős szerepet. Ezek képezik az Esztergomot keretező harmadkori dombsor anyagát. 10
