Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

Petőfi ekkor írta Váradyhoz emlékezetes versét, amelyben mintha már 1848 forradalmi lángja lobbanna fel:

De hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát,

Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket,

S végigmennydörgik a föld kerekén:

„Legyünk rabokból ismét emberek!”

Meglehet, hogy esztergomi útja vagy valamelyik komáromi kirándulása során hallott Petőfi arról a semmittevő nemesről, akiről a „Pató Pál úr” c. versét írta. (Pató Pál élő alak, Esztergom vármegyei esküdt, muzslai birtokos volt, akinek restségére még jól emlékeznek a régi esztergomiak. Sírját a közelmúltban találták meg a csehszlovákiai Magyarszölgyénben.) Nagy mesemondónkkal, Jókaival más vonatkozásban is találkozott a város. Esztergom tatárjárás kori eles tét írta meg a „Százszorszép” c: kisregényében.

A múlt század egyik legünnepeltebb népszínműíróját, Csepreghy Ferencet is szoros szálak fűzték a városhoz. „A sárga csikó” és „A piros bugyelláris” népszerű szerzője fiatal éveit töltötte Esztergomban Szeifert József helybeli asztalos inasaként. Később — a hatvanas évek elején — már mint író, néhány évig ismét a városban lakott.

Esztergomban született Szántó Zsigmond tanár, számos életrajz és tanulmány (Bajza József, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István) szerzője, neves írónk, Szántó György édesapja.

Modern, haladó szellemű íróink közül Esztergomban született és diákoskodott a tragikus sorsú Révész Béla, Ady Endre barátja és küzdőtársa. A szocialista szellemű író és újságíró munkáiban (A nagy börtön, Vonagló falvak, Nyomor, Szemtől szembe stb.) gyakran foglalkozott a munkások, az elnyomottak, a kisemmizettek világával. A városhoz fűződő lírai emlékeit az „Esztergomi lélek” c. kötetében örökítette meg.

100