Értesítés néhai nagykéri Scitovszky János bíbornok, Magyarország herczeg prímása hagyatéka ügyében a végrendeleti végrehajtó részéről az örökösök számára (1869)
18 nek kiegyenlítése minden egyéb jövedelmi forrást annyira igénybe vesz, hogy a kint levő követelések behajtandó ösz- szege leend úgy szólván egyedül az örökség tárgyát képezendő hagyatéki vagyon. A választás Szecskay Kornél és Vinnner Imre ügyvéd urakra esett, kiknek működéséhez egyéb tekinteteken kivid különösen azért szövődött a végrendeleti végrehajtók bizalma, mert a nevezettek elseje mint a rokonok képviselője a hagyatéki tömeg rendezésének alapmunkálatainál folytonosan jelen volt, és ennélfogva a hagyatéki ügyekben már eleve is kellő tájékozással birt; a nevezettek másodika pedig több éveken által az érseki uradalomban alkalmazva lévén, tőle a tömeg érdekeivel érintkező uradalmi viszonyok ismeretének hasznos alkalmazását várni lehetett. A nevezett ügyvédek kezdetben ideiglenesen, és szóbeli egyesség mellett alkalmaztattak; ez egyesség szerint úti költségeik megtérítésén felül utazási napi díjban, s tiszteletdij- gyanánt az alperesek ellenébe megállapítandó dijak hason- összegében részesítettek. Jóllehet a dijazás e szabályzatban oly alapra volt fektetve, mely a hagyatéki tömeg s az eljáró ügyvédek érdekeit magában egyesié, mindazáltal az eljárási költségek és dijak a letárgyalt ügyek sokaságánál fogva az ideigleni alkalmazás 4 havi tartama alatt oly tetemesen felszaporodtak, hogy a végrendeleti végrehajtók az ügyvédekkel állandó dijazás iránt szerződésre lépni előnyösebbnek látták. A létre jött szerződés által megállapittatott az ügyvédek részére egyenkint évi fizetésül 1000 frt. utazási átalányul 400 frt. és az ügyek befejeztére 8000 frt osztr. értékű végjutalom a következő feltélek alatt: A hagyatéki ügyvédek tartoznak a tömeget cselekvő- leg érdeklő minden nemű követelések behajtását eszközölni, nemcsak — de a tömeg érdekében vagy ellene felmerülhető bármely jogügyek ellátása körül lehető pontosság, szorgalom és lelkiismeretességgel eljárni; s a fentebbi megállapított dijakon felül bárminemű eljárásaikért semminemű dijakat nem követelhetnek és úti költségeket maguknak nem számíthatnak. Az évi dij és utazási átalány egyelőre 1868. évi Julius
