Emléksorok … az Esztergom-vizivárosi női Mária-kongregáció tíz éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepségekről 1901-1911 (1911)
Az apostolkodás egyik legfőbb hivatása lévén a jó kongreganistának, iparkodtunk erre is képezni őkel. E célból, hogy mélyítsük vallásbeli tudásukat és erősítsük meggyőződésüket, gyűléseinken népszerű hitvédelemmel (apologetica) is foglalkoztunk. így alkalomszerűen, felmerült hírlapi cikkek, célzatosan terjesztett rágalmak idején, fejtegettük: Mi az index? Miben áll a lmlotthamuasztás? Mikor bűn a kételkedés? Mit tartsunk a véletlenről? Miben nem tévedhet a pápa? Mi a spiritizmus ? Igaz-e, hogy voltak Jézusnak testvérei? Miben áll a csoda s mi annak lényege? Milyen humánus társaság a szabadkőművesség ? stb. A példaadás kötelességéről sem feledkeztünk meg. E végből kimondottuk, hogy nem veszünk részt az adventben és nagyböjtben rendezett táncmulatságokon, mert egyházunk törvényeit hűségesen megtartani akarjuk. Ezen intézkedésünk sajnos! kezdetben visszatetszést szült még egyik-másik kongreganistánk szülei előtt is, de ma már mindenki természetesnek találja ezen elemi kívánságunk teljesítését. Szokásba vettük, hogy farsang három napjain testületileg jelenünk meg a vízivárosi plébánia-templomban tartatni szokott nyilvános szentségimádáson, hamvazó-szerdán a zárdatemplomban a hamvazáson, nagyböjtben vasárna- ponkint délután két órakor a zárda folyosóján elvégezzük a keresztúti áj tatosságot, kedvező időben legalább egyszer kisétálunk a királyvárosi kálváriára s ott ájtatoskodunk. Űrnapján és Szent István ünnepén zászlónk elővitele mellett a bazilikában szoktunk megjelenni. Kongreganistáink közül többen be
