Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
44 ugyanis csak lényeges épületbővítéssel lenne eszközölhető, aminek építési költségét ma számszerűleg még csak hozzávetőlegesen sem tudjuk megállapítani (körülbelül egy négyosztályos polgári iskolai épület költségének felelne meg). Figyelembe veendő az is, hogy ebben az esetben a több tanuló után fizetett tandíjtöbbletből a város pénztárába semmi sem folyna, viszont terhelné a nagyobb épület nagyobb fenntartási költsége (mert a bencés gimnázium épületének a fenntartása a város terhe). Bizonyos azonban, hogy mindezekkel a város eddigi terhei lényegesen megnövekednének, legalább is a C) alatti kimutatás összegéig. Megtakarítani csak az állam takarítana meg ezzel a megoldási móddal, mert a C) alatt kimutatott 39.862 P állami hozzájárulásból leesne a városi algimnáziumra számba vett 17.500 P állami hozzájárulás s így az állami hozzájárulás az eddigi 35.000 P-ről (39.862 — 17.500 =) mindössze 22.362 P-re csökkenne, ami 12.638 P megtakarítást jelentene az állam javára. A fentebb megtárgyalt megoldási módok abban megegyeznek, hogy a megszüntetendő egy iskola helyett két, esetleg három külön-külön iskolát s ezzel három külön elhelyezést, három külön épületet, három külön igazgatást, három dologi kiadást jelentene az eddigi egy helyett, s könnyen belátható, hogy ez végeredményben sokkal több kiadást jelentene az eddiginél, amivel szemben az új iskolák egyike sem nyújt olyan magasfokú képesítést, mint a megszüntetendő gimnázium. A megtárgyalt megoldási módok egyikében sem látjuk az idézett miniszteri rendelet azon Ígéretének megvalósulását, hogy ,,az iskola- szervezeti kérdések rendezését oly módon kívánja lehetővé tenni, amely egyben figyelemmel van a város azon méltányos kívánságára, hogy iskola terhei csökkenjenek s azok viselésében az állam az eddiginél nagyobb arányban vegyen részt.“ A számszerűleg a városra még legkedvezőbb A)-megoldási módozat, amelyre pedig a miniszteri rendelet egész „rendezése“ épül, nem jöhet figyelembe, mert — amint azt kimutattuk — nem vette figvelembe a tényleges tanulószámot. (De ebben sincs nagyobb állami hozzáj árulás, sőt 8.900 P állami megtakarítás !) AB) — F)-megoldási módozatok között csak kettő van, amelyek legfeljebb 3—3.500 P (a pótadó 2—3 °/o-a) nem jelentős megtakarítást jelentenének a városnak, a többi mind 3—10.000 P-ős újabb megterheléssel járna azonfelül, hogy bármely megoldás folytán a város egy nagy kultúrálís és gazdasági értéket jelentő teljes középiskoláját veszítené el. És végül : ha jól megnézzük a dolgot, az újonnan létesítendő városi polgári iskolára, meg az újonnan létesítendő városi vagy állami kereskedelmi középiskolára beígért állami hozzájárulások nem is a város eddigi iskolaügyi terheinek könnyítését szolgálják, hanem, mivel ezek egészen új létesítmények, csak az általuk előálló városi többkiadások enyhítésére hívatvák. Megtakarítás tehát a város részén a fentebbi megoldási módok egyikénél sincs, sőt valószínűleg több kiadás lesz. Már pedig, ha nincs megtakarítás, ha a város iskolaügyi terhei lényegesen nem csökkennek és ez a csökkentés intézményesen nem biztosíttatik (mert hiszen az állami hozzájárulás százaléka bármikor rendelettel egyszerűen leszállítható, amint ezt az állam a múltban egyoldalúlag meg is tette, hiszen épen ezért van ma Esztergomban iskolaügyi probléma !), akkor lehet-e észszerűen követelni ettől, a kultúráért mindig nagy áldozatot hozott
