Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
31 eredeti rendeltetése az alapítólevél szerint a főegyházmegyeí növen- dekpapság gimnáziális oktatása lett volna. Egyházmegyei szervezeti nehézségek és egyéb körülmények miatt ezt a feladatát csak a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve látja el, de így is immár több mint félszázada áll a papnevelés szolgálatában. Újabban ez a szerepe még jelentősen meg is növekedett, mert a világi kispapok mellett közel egy évtizede a szalézi növendékpapok is itt fejezik be középiskolai tanulmányaikat. A bencés gimnáziumot látogatják már fennállása óta s később mind számosabban az esztergomi és környéki szülők nagy részének gyermekei is. Ezekért emelt a város az egyház és az állam támogatásával — (az első épület meg nem felelő volta miait két ízben is 100.000 frtnyi összeggel) — pompás iskolaépületet és látja el ma is az épület- fenntartás (tatarozás, helyreállítás, átalakítás stb.) összes költségeit. Abbar, a kérdésben, hogy a városi gimnázium megszűnése esetén mennyiben tudná a bencés gimnázium a továbbra is gimnáziális oktatást igénylő tanuló-többletet befogadni, a tanulólétszám és az épület befogadó képessége a döntő. A világháború előtt a bencésgimnázíum- bar. a tanulólétszám 250—300 körül volt. A világháború és a kommün utáni első rendes tanévben, 1920/21-ben 275 volt a tanulók száma. Ez a szám 1924 25-ben túlhaladta a 300-at, 1926/27-ben a 400-at, 1930/31- ben az 500-at. (Ebben a tanévben 122 nyilvános tanulója volt az I. osztálynak s a négy felső osztályban együttesen 272 tanuló.) Ez volt a létszám legmagasabb pontja ; innét kezdve némileg alászállt, de a legutolsó 1940/41. tanévben is még 392 beírt nyilvános tanulója (a négy felső osztályban : 166) volt a gimnáziumnak. Mind alsó, mind felső osztályai tehát ma is a normálisan legmagasabb létszámúak. A mai pedagógiai módszerek (osztályfoglalkoztatás, egyéni nevelés) mellett az alsó osztályokban 50—60 tanuló, a felsőkben 30—40 tanuló a racionálisan. legmagasabb határszámot jelentik. (A Klebelsberg-féle középiskolai reformtörvény még az alsó osztályokra is a 40-es létszámra való csökkentést írja elő.) A bencés gimnáziumban pedig az 1930/31-tői 1940/41-ig elmúlt tizenegy tanévben pl. a VIII, osztályban két ízben is (193C.- és 1933.-ban) 70, ill. 70-en felül volt a nyilvános tanulók száma s ült ott az I. osztályban osztatlanul 92 tanuló is, az V. osztályban pedig 77 ! Azt hisszük, nem kell pedagógusnak lenni annak belátására, hogy az ilyen magas tanulólétszám mind az alsó, de különösen a felső osztályokban már határozottan a tanítás intenzitásának és eredményességének a rovására megy. Alig hiszük, hogy épen a közoktatásügyi kormánynak volna szándékában ezt a magas létszámot még újabb tanulók odakényszerítésével állandósítani, hanem csak azt gondolhatjuk, hogy a tárgyaló bizottság nem tájékozódott eléggé a tényleges és való helyzetről. A bencés gimnázium osztályai tehát átlag a pedagógiailag megengedhető legmagasabb létszámúak s oda több tanuló nem vehető fel. Mivel épületében, annak mai alakj iiban több tanterem nem létesíthető, a párhuzamos osztályok létesítésének lehetősége sincs meg. Párhuzamos osztályok csak új építkezéssel lennének elhelyezhetők, ezt pedig, mivel az épület a város tulajdona s annak fenntartása a város terhe, ugyancsak a városnak kellene eszközölnie tetemes költséggel. Nagyobb épületnek a fenntartási költsége is több, ezzel is megnőne a város terhe, anélkül azonban, hogy az odakényszerített tanulók tandíj-többlete
