Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
19 29 %-ával járult hozzá, á többi a várost terhelte. Csakhogy a várost terhelő rész lényegesen csökkent azzal, hogy a minisztérium ezen felül még külön évi 23,000 aranykorona fenntartási államsegélyt utalványozott a városnak (5836/1913. sz. V. K. M. rendelet). Ennek a két tételnek együttes öszege pedig a személyi illetményeknek mintegy 70 °/o-át fedezte, s a várost végeredményben a személyi illetményeknek csak 30'Vo-a terhelte, azonfelül fizette az akkori alacsony tisztviselői lakbéreket és viselte a dologi kiadásokat. A világháború alatt a közoktatásügyi kormányzat az állami fize- téskiegészítésen felül a háborús segélyt, a háború után pedig ezenfelül még a drágasági segélyt is teljes összegében adta a városnak. Az állami fizetéskiegészítés tehát a háborús és drágasági segélyekkel együtt — az 1921/22. évi városi háztartási költségvetés alapján annak idején készült normálköltségvetés szerint — az akkori személyi illetményeknek mintegy 80 %-át tette ki, amihez még ezenfelül évi 35.000 korona fenntartási államsegély is járult, úgyhogy az iskolafenntartó várost végeredményben a személyi kiadásoknak csak mintegy 20 %-a, továbbá a lakbérek és a dologi kiadások terhelték. Az 1924. évi 111.831/1924. sz. V. K. M. rendelet az állam súlyos pénzügyi terheire hivatkozva — de a határvárossá lett Esztergom erősen lecsökkent gazdasági erejét figyelembe nem véve — előzetes tárgyalások után az iskolafenntartó város hozzájárulását a tanárok mindenkori fizetéséhez és családi pótlékához 35 °/n-ban állapította meg (ezenfelül viseli a város a lakbért és dologi kiadásokat egészen), a köz- oktatásügyi kormányzat pedig 65 °/o-kal járult az illetményekhez. Ezen százalékos megállapítás folytán a pénz értékének rohamos hanyatlásával párhuzamosan emelkedett az állami fizetéskiegészítés számszerű összege, s arányos maradt nagyjában a pengő számítás bevezetésével is, de viszont az 1921-ben már 35.000 koronára felemelt békebeli 23.000 aranykorona fenntartási államsegély 1924-ben még csak 68.000 papírkoronára emeltetett fel1) s azontúl (épen a legnagyobb értékváltozás éveiben : 1925—26-ban) változatlan maradt egészen 1926-ig s a pengőszámítás bevezetésével ez a 68.000 korona fenntartási államsegély nem az 1924-es alacsonyabb, hanem az 1926-os magasabb szorzószámmal (12.500) számíttatott at s lett belőle 5 pengő 40 fillér. (A mi számításunk szerint a 23 ezer aranykoronának 28 ezer pengő felelne meg ) Az iskolafenntartó város fenntartási terhei tehát újra megnőttek: az illetményeknek a várost terhelő százalékában is, de még inkább a békebeli 23.000 aranykorona fenntartási államsegélynek 5 pengő 40 fillérre csökkenésében. Az 1930-ban bekövetkezett világgazdasági válság az állam háztartását is súlyosan érintette, s ennek folytán az összes tisztviselői illetményeket 1931., 1932. és 1933.-ban fokozatosan összesen 16 °/o-kal csökkentette. Ezzel párhuzamosan csökkentette az állam az in1) Hogy az iskolafenntartó nem egészen indokolatlanul tarthatott volna igényt a 23.000 aranykoronának megfelelő értékű papírkorona-államsegélyre, sejttetni engedi a nm. Minisztérium 84.181 1924. V. sz. rendeletének egyik passzusa. Ez a rendelet megelőzte a százalékos hozzájárulás mértékét véglegesen megállapító 111.831/ 1924. sz. VKM. rendeletet, s benne még csak 60 °/o a kilátásba helyezett állami hozzájárulás mértéke, de ezt is csak azzal a feltétellel volt hajlandó megadni a minisztérium, ,,hogy ezzel az eddig folyósított államsegély megszűnik, egyben a tek, Közönség a múltban felvett államsegély esetleges valorizációjáról lemond."
