Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
14 szórva, majd a háború második évétől a hamarabb felszabadult bencés gimnázium épületében délután folyt. A tanulók száma a háború alatt — mint mindenütt — természetesen lecsökkent ; az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok miatt a szülők az iskoláztatás költségeit kevésbbé győzték, azonfelül a felső osztályos tanulók egy részét az iskola padjaiból hívták be katonai szolgálatra. Aztán jött az összeomlás, a proletárdiktatúra és Trianon ! A romok eltakarítása, új életlehetőségek megteremtése a csonkaországban nehéz feladatok elé állították mind az államot, mind a határvárossá lptt, gazdasági hátterétől megfosztott Esztergom városát. A reáliskola aránylag hamar kiheverte a háború és következményei hatását. Az 1915/16-bari 167-re csökkent tanulószám az 1920/21 .tanévben már 226-ra emelkedett. Csak a felső osztályok voltak gyengén látogatottak. Hiányoztak a megszállt párkányi és párkány-vidéki módosabb s így gyermekük taníttatására jobban áldozni tudó szülők gyermekei. (A reáliskolák felső osztályainak kisebb benépesülése különben országos jelenség is volt ; oka : a gimnáziumi és reáliskolai érettségi bizonyítványoknak a felsőbb (egyetemi) tanulmányokra képesítő minősítésbeli különbsége.) Ekkor merült fel először a minisztérium részéről a felső osztályok csekély látogatottságának problémája. A Gaál Mózes tankerületi kir. főigazgató elnökletével a tanévi hivatalos látogatásának befejeztekor 1921. ápr. 2-án tartott értekezleten volt először megbeszélés tárgya felsőbb utasításra, a felső osztályok gyér látogatottsága. A megbeszélés összegezésében Gaál Mózes főigazgató kijelentette, hogy mivel a háborús évek számadataiból reális képet nyerni nem lehet a felső osztályok életképességéről, az alsó osztályok létszáma pedig emelkedőben van, előterjesztése oda fog irányulni, hogy a fejlődés lehetőségére még mintegy öt évi próbaidő szükséges, amely alatt eldől a felső tagozat fenntartásának létjogosultsága. A minisztérium azonban a következő évben újra elővette ezt a kérdést. Az állami költségvetés súlyos helyzete a takarékosságot tette indokolttá s a közoktatásügyi tárca a kislétszámú iskolák megszüntetésében, illetve átszervezésében vélte ennek egyik eszközét megtalálni. Az 1922. évi VI. te. végrehajtása kapcsán Klebelsberg Kuno gr. akkori köz- oktatásügyi miniszter ily értelemben az esztergomi főreáliskolára is gondolt, de — esztergomi ügyről lévén szó — érdemleges döntés előtt az esztergomi bíbornok-hercegprímás véleményét kérte. Dr. Csernoch János hercegprímás Őeminenciája az iskolafenntartó városnak ez ügyben készített memorandumában elfoglalt álláspontját és annak indokait teljes egészében magáévá tette, a maga részéről is az iskola fenntartása mellett foglalt határozott állást és kérte a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, ,,hogy annak fennmaradását az államsegélyek további zavartalan nyújtásával biztosítsa.“ Ugyanebben az évben, felsőbb utasításra, a tanker, kir. főigazgató a minisztérium képviseletében lefolytatta a várossal az államsegélyszerződésre irányuló tárgyalásokat, az eddigi rendezetlen jogviszonyok rendezése céljából. A megállapodásokat az iskolafenntartó város képviselőtestülte közgyűlési határozattal magáévá is tette, de a szerződésnek felsőbb megerősítése még késik. Ugyanebben az esztendőben vette fel az iskola a Szent Imre-reáliskola nevet. A Gaal Mózes főigazgatótól előre látott fejlődés tényleg be is kö
