Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
12 oktatásügyi miniszter a reáliskolát magas látogatásával tüntette ki, alaposan tájékozódott helyzetéről és munkájáról s kilátásba helyezte az iskola államosítását. 1873-ban Dr. Feichtinger Sándor főorvost, az országos hírű természettudóst választotta meg a városi közgyűlés az iskola igazgatójának. (Ekkor ugyanis az volt a szokás, hogy a város által választott igazgató mellett, aki kifelé képviselte az iskolát, váltakozó rendszerrel igazgatótanár — ebben az évben Obermayer György — vezette azt tanügyi vonatkozásokban.) Dr. Feichtinger hirdette legelőször a beiktatásakor mondott programmbszédében az intézet főreáltanodává való fejlesztésének szükségességét. Az iskola munkájának elismerése volt ugyanezen év április 30-án Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter látogatása, aki egyben megtekintette a város tulajdonát képező és az állami főreáliskolává fejlesztendő iskola részére kiszemelt helyiségeket. A fejlesztést még ugyanazon év július 25-én a 18.658. sz. rendelettel engedélyezte. A tanulók száma ebben az évben 149. Az új osztály : a negyedik (az akkori főreáliskola I. osztálya) 1873. okt. 1.-én meg is nyílt. A megnagyobbodott terhekhez Simor János hercegprímás Őeminenciája 500 írttal, az érseki főkáptalan 200 írttal, Zalka János győri püspök 100 írttal és sokan kisebb adományokkal járultak hozzá. De a hetvenes éveknek időközben egyre súlyosbodó pénzügyi viszonyai mind a várost, mind az államot arra késztették, hogy a három alsó és egy felső osztályból álló reáliskola továbbfejlesztésének, illetőleg állami kezelésbe vételének tervéről, jobb időkre halasztással egyelőre lemondjanak. Közben fontos változás történt a reáliskolák szervezetében, Trefort Ágoston vall. és közokt. miniszter 1875-ben a hatosztályos reáliskolákat nyolcosztályú főreáliskolákká szervezte át és az érettségi vizsgálat tartásának jogát rájuk is kiterjesztette. Ezen rendelkezés szerint tehát az alreáliskola négyosztályos lett s ezért az immár négy osztállyal biró esztergomi reáliskola is csak alreáliskola maradt. 1882-ben Esztergom város közönsége, tekintettel egyre növekvő tanügyi terheire újabb felterjesztéssel fordult a vármegyéhez s kérte, hogy az 1861-ben lelkesedéssel beígért támogatást (a kiadások egynegyed részének fedezését) most már valósítsa meg. A kérdés megoldása a sokféle tárgyalásokkal újra elodázódott. Ellenben Simor János hercegprímás Őeminenciája a reáliskola fenntartására 2000 frtos alapítványt tett s az érseki főkáptalan évi 300 frtot szavazott meg a reáliskola javára. 1883. december 19.-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az intézet állapotáról biztos tájékozást szerezzen, Szász Károly min. tanácsos és Dr. Lutter Nándor főigazgató kiséretében immár másodszor tisztelte meg látogatásával az intézetet s osztályról- osztályra járva a tanulókat tanácsosaival többféle tantárgyból megvizsgáltatta. A látogatás eredménye az volt, hogy az állami közoktatásügyi költségvetésbe évi 2000 frtot állított be államsegélynek s ezzel az alreáliskola fennmaradását biztosította. 1905. január 7-én a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 579. sz. rendeletével az iskola államosítása ügyében új tárgyalás felvételére hívja fel a várost. A tárgyalások elhúzódnak s a pénzügyi kormány el-
