Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
44 Amint azonban az idők folyamán a város pénzügyi helyzete a gazdasági körülmények gyengülése folytán romlani kezdett, a reáliskola kérdése is áttolódott egy másik területre: kulturkérdésbó'l városi pénzügyi kérdéssé vált. Ez lassította meg fejlődését a múltban, ez nehezítette meg munkáját s ez a kérdés — sajnos — még ma sincs megoldva. Ma is csak a régi lelkes áldozatkészség tud átsegíteni a nehézségeken és hálásan kell elismernünk, hogy a város szerény anyagi helyzetéhez mért nagy anyagi áldozatokkal teszi lehetővé működését. Egy másik értékes és a reáliskola egész jövő irányára kiható momentum is merült fel mindjárt a meginduláskor. Az 50-es években alapított reáliskolák a Thun-féle Organisationsentwurf szerint szerveztettek és eleinte mindenütt német tanításnyelvűek voltak. Amikor az iskolaalapító város által 1856-ban kiírt pályázatra csak cseh és osztrák honosságú tanárok pályáztak, az iskolafenntartó város nem alkalmazta őket, hanem inkább hajlandó volt iskolája megindulását egy évvel kitolni, amig az újonnan szervezett pesti képesítő tanfolyamot végzett magyar honos és magyar képesítésű tanerőket alkalmazhat. S nem is csalódott bennük. Az újonnan alkalmazott tanári kar mindjárt az első évben egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy az iskola hivatalos nyelvévé a magyart teszi. Nagy dolog volt ez akkor, az októberi diploma előtt, egy hazafias érzületű polgárságnak és egy nemzeti szellemű tanári karnak bátor és a jövőre is kötelező elhatározása: a kultúra gondolatának és a nemzeti gondolatnak szoros benső szövetsége. A magyarság és műveltség apostolai voltak tehát azok az első áldott emlékű reál-tanárok, hű tanítványai a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak, aki a legtüzesebben hirdette, hogy élet-halál kérdése ránk nézve, hogy magyarságunkban műveltekké, műveltségünkben magyarokká legyünk. És azóta, 75 munkás éven keresztül, ebben a szellemben munkálkodott a reáliskola. Ez a munka nem hangos, nincsenek nagy eseményei, mert a fejlődő kisember, a gyermeki lélek titokzatos mélységeiben folyik. Ez az iskola tudja, hogy hivatása: hirdetni nemzeti eszményeinket, ápolni nemzeti hagyományainkat. Végzi feladatát: a nemzeti kultúra kincseit őrzi és adja tovább. És teljesíti rendeltetését:
