Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
39 Háber János tanárnak a rajzkiállításunkhoz írt bevezetőjét. Június 12-iki számában vezércikket közölt „A reáliskola 75 éves jubileumára“ címmel. A cikk lényegesebb részeit ide iktatjuk emlékül : „75 év előtt nyílt meg' az intézet igen szerény keretek között és fejlődése mintegy hőmérője volt Esztergom város kulturérzékének. Olyan iskola volt, amelyet az esztergomi polgárságnak kellett fenntartania s ha volt, aki lelkesedést tudott a polgárokban kelteni a kultúra ügyei iránt, az iskola is nagy lépésekkel járt a fejlődés útján, máskor pedig stagnált és betegeskedett. Volt idő, amikor a jó polgárokra a vármegye hatalmi szava kényszerítette a reáliskoláért megszavazandó anyagi áldozatokat Ha valamin takarékoskodni kellett, az elsők között volt a reáliskola. Még a legutóbbi években is a reáliskolán akarták a város szanálását elkezdeni, mintha ez volna a legnagyobb és legfeleslegesebb tehertétel a város kiadási rovataiban. Pedig a város kultúréletében a múlt és a jelen egyaránt igazolja a reáliskola létjogosultságát Mindazok, akik betekintést nyerhettek az iskola belső munkájába, megelégedéssel láthatták, hogy az intézet a rendelkezésére bocsátott elég szűk keretek között oly kultúrmunkát végez és oly kul túrhivatást tölt be, amely ha megszűnnék, Esztergom nagy szellemi értékkel lenne szegényebb. A reáliskola tanári testületé a város világi intelligenciáidnak minden időben a színe-javát alkotta... Meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját ama tudós és tekintélyes tanárok emléke előtt, akikről ma is tisztelettel szól minden esztergomi ember, de különösen az egykori hálás tanítványok nagy serege. Hogy csak pár nevet említsünk, Dr. Feiclitinger Sándort, az országos hírű botanikust, lovag Kaán Jánost, az Iparbank kedves emlékű vezérigazgatóját és neves festőt, Dr. Kőrősy Lászlót, Esztergom idegenforgalmának első apos- 1 ólát, a múlt század nyolcvanas éveinek népszerű íróját, a polihisztor Dr. Nemtsák Jánost s a ma is fogalomként emlegetett Obermayer György igazgató nevét soroljuk fel. Közülük Dr. Kőrösy Lászlóról utcát nevezett el a város kegyelete, Dr. Nemtsák Jánosnak sírjára az egykori tanítványok hálája emelt emlékkövet, Kaán János művészi olajfestésű képe pedig a Kereskedelmi és Iparbankbán emlékeztet az egykori reáltanár közhasznú társadalmi tevékenységére. Az egykori tanítványok névsorán végigtekintve azt látjuk, hogy akik közülük Esztergomban maradtak, mind tisztes, tekintélyes, szorgalmas és a műveltség iránt érzékkel bíró polgárok. Egyik-másik volt reálista Budapestre került s ott értéke a főváros társadalmi éltének. Vaunak az egykori esztergomi reálisták között híres emberek, nagy művészek, neves írók vagy közéleti kapacitások. Van közöttük sok intelligens iparos és kereskedő, akiknek ma a gyermekei járnak a reáliskolába, hogy egykor majd követhessék apáik nyomdokát becsületben, szorgalomban, Isién- és hazaszeretetben. Mert hogy apáik talpig derék emberek lettek, abban az intézetnek igen-igen nagy része van. Egy nagy kívánnivalónk van csak a reáliskolával kapcsolatban, amely azonban ezidőszerinc szinte kivihetetlen ábrándképnek látszik, pedig pár év előtt még könnyen megvalósulhatott volna : az intézet mai pedagógiai, szellemi nívójához méltó modern, önálló iskolaépület. Ámbár a mai tanári testület, élén Obermüller Ferenc igazgatóval, nagy körültekintő gondossággal és munkával sok tekintetben felejtetni tudja, hogy a mai iskolaépület, amely 75 évvel ezelőtt talán még palotaszámba ment, a mostani követelményeknek már nem megfelelő. Remélni merjük, hogy a mai lehetetlen gazdasági viszonyok elmúltával mihamarább állani fog az iskola új, modern épülete, amelyben az intézet 100 éves fennállását Esztergom egész társadalma osztatlan lelkesedéssel és örömmel fogja megünnepelni. Ezt kívánjuk még a mai ünnepen a reáliskolának a 75 éves évfordulója alkalmából Esztergom kulturális fejlődésének előbbrehaladása és tekintélye érdekében.“ A junius 15-iki számban három hasábos tudósítást hozott a jubiláns ünnepségről, a hírek között pedig lelkes tudósítást rajzkiállításunk nagy sikeréről és előkelő látogatóiról. Az „Esztergom és Vidéke1' c. lap június 2-iki számában hozott bevezetőt rajzkiállításunkhoz Háber János tollából, a hírek között
